2021. 01. 23.

Isten hányadik felszólítására indulsz?

Ecseri Bolhapiac
Az 1989-es  események után lehetővé vált számunkra a külföldre utazás.
Egy alkalommal Maros megyéből két autóval indultunk Bécsbe. Valahol Győr közelében jártunk, amikor gyorshajtásért a közlekedésrendészet tisztjei megállítottak. Nagy összegű pénzbírságot emlegettek, de az egyik kollégám könyörgésre fogta, és próbálta a rendőr szívét meglágyítani. Az viszont tűrelmesen hallgatta, és szelíd nyugalommal ezt felelte: Uraim, megértem önöket, de mi nem az Ecseri Bolhapiacon vagyunk, hogy alkudozzunk. Nézzék, csak egy büntetést írunk. Ez az amit tehetünk. – A mai olvasmányok Isten meghívásáról szólnak, és a meghívott személyeknél feltűnő, hogy nem alkudoznak. Magatartásukra jellemző, amit Sík Sándor írt a Hiszek c. versében: 
Nincs benne így-úgy, bárcsak és talán: 
Igen és nem, kereken, magyarán. 
Semmi csűrés és semmi csavarás,
 Ínyeskedés és köntörfalazás...”  
Ha egy-egy meghívott mégha ellenkezik is, azért van, mert a hivatás rendszerint elkülönít, és idegenné teszi az elhívottat övéi között.
Jónás történetében
a szerző nem kíván történeti igényű beszámolót adni. A szerző szándéka, hogy Isten könyörületét és irgalmát bemutassa. (Jón 3,1-5. 10) Azzal, hogy leírja Isten és Jónás, Isten és a pogány hajósok, valamint Isten és a niniveiek kapcsolatát, az elbeszélésnek didaktikai szerepet is adott. Miért menekült el Jónás? Ha végig olvassuk a 4 fejezetből álló művet, akkor megértjük: Jónás nem bírta elviselni annak lehetőségét, hogy Isten könyörülete kiterjedhet a gonosz és gyűlöletes emberekre, a niniveiekre is. Isten második felszólítására, Jónás minimális erőfeszítéssel lát küldetéséhez, amit egy olyan városban kell végrehajtania, amely nemcsak méreteiről, hanem a benne lévő gonoszság és erőszak nagyságáról volt híres. A város lakói bűnbánatot tartottak és megtértek. Szent Ágoston mondta: „A város elbukott a gonoszságban, de újjáépült a jóságban.”
Keresztelő János elfogatása után, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk1,14-20) Jézus mindenkit az üdvösségre hív, de közvetlen munkatársnak csak tizenkettőt választott ki, majd azóta a papokat és szerzeteseket. Azért is nevezik ezeket „hivatásoknak”, mert Isten hívta őket különleges módon, egész életre szólóan. 
Jézus egyszerű halászokat hív: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” Azok nyomban ott hagyták hálóikat és követték. Az első négy tanítvány válasza mintát szolgáltat a Jézusnak adandó válaszhoz, mert a tanítványi lét a család és az anyagi biztonság elhagyását is igényli. Elmúlik a
világ. (1Kor 7,29-31) Ha Jézus eljövetelére tekintünk, akkor szabaddá tudunk válni. Akkor Jézus hívására nem alkuszunk, mert nem az Ecseri Bolhapiacon vagyunk, hanem Isten egyházában.

 „Közel már az Isten országa, higgyetek az örömhírnek!” (Mk 1,15.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése