Kinek a szemével nézed az életet?

Isten szemével nézni az életet - Nagyböjt első vasárnapjának üzenete, hogy megtanítson bennünket Isten szemével nézni a világra és az élet dolgaira. Mert az emberi gondolkodás csak a teremtmények látóhatáráról ítéli meg a dolgokat. Egy  alkalommal Jézus a farizeusokkal folytatott vita során jelenti ki: „Ti igaznak mondjátok magatokat az emberek előtt, az Isten azonban belelát szívetekbe. Ami az emberek szemében nagy érték, az az Isten előtt megvetést érdemel” (Lk 16,15). Ha a nap fényességébe nézünk, elsötétül körülöttünk az egész világ. Így különbözik egymástól az emberi gondolkodás. De hát joggal kérdezzük: nem Isten teremtette a világot és alkotta az ember és benne a gondolkodás készségét? Honnan van tehát a sötétség az isteni gondolkodás és az emberi között? És az a feleletünk, hogy itt lép be a Sátán az emberi történelembe.

A sátán vette rá az embert, hogy tanuljon meg Istent kikapcsolva gondolkodni és cselekedni. Mintha nem is volna Isten, sem örök élet. Mintha nem is volna erkölcsi rend. Szent II. János Pál tanítása szerint az erkölcsiség alapkérdése: „Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?” (Mt 19,16). Az erkölcsi rend az embert végső céljához elvezető eszközök, utak és közbeeső célok Isten által megszabott rendszere, az erkölcsiség megvalósításának tere. Az ember, aki arra hivatott, hogy Isten bölcs és szerető terve szerint tudatosan éljen, történeti lény, s mint ilyen napról napra szabad választásaival építi önmagát: adott fejlettségi fokán megismeri, szereti és megvalósítja az erkölcsi értékeket. Minél több és súlyosabb nehézséggel jár az erkölcsi rendhez igazodás, annál fontosabb, hogy az erkölcsi rendről, annak értékeiről és normáiról helyes fogalom legyen a lélekben, amely a lelkiismeret szavában  nyilvánul meg. 

Az erkölcsi rossz értékhiány, mely akadályozza az embert végső célja elérésében. Megvalósulhat tárgyban (pl. pornográfia), cselekedetben (bűn), minőségben (vícium, rossz szokás), személyben (Sátán). 

Az olvasmány egy igaz embert mutat be, aki Istennel járt a hazug világban. Isten szemével nézte az életet. A vízözön után pedig hálaáldozatot mutatott be. Isten szövetséget kötött Noéval és utódaival, ami minden élőlényre kiterjedt. (Ter 9,8-15) Ennek a szövetségnek is van jele: a szivárvány, amely a jövőben a viharok végét fogja jelezni. 

Jézus megjelenése viszont a sátán uralmának a végét jelzi. A pusztai kísértéskor a Sátán arra akarta rávenni Jézust, hogy fogadja el az ő gondolkodását, csak a teremtmények látóhatáráról ítélje meg a dolgokat. (Mk 1,12-15) Jézus elutasítja a sátánt, és hírdeti Isten evangéliumát. Vagyis minden teremtmény fölötti isteni uralom megszilárdulását. Szent Péter tanítja Krisztus bűn feletti győzelmét, és a megváltást a keresztségben kapjuk. (1Pt 3,18-22) A föltámadt Krisztus ereje által tudunk Istennek tetszően élni és eljutni az örök életre.

„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten igéjével...” Mt 4,4.