Ne légy vadállat, maradj angyalnak!

Nb. B. – 2021 - Isten szemével nézni az életet

Bevezető: Márk evangélista ezt írja Jézusról, hogy 40 napig kinn maradt a pusztában, megkísértette a sátán. „Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki.”

Az evangélista e kijelentését – hogy Jézus „vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki” – megértjük Boldog Rupert Mayer életéből. A Millenniumi templom kápolnáját az ő tiszteletére szenteltünk. E jezsuita atya, mint katonalelkész 1916-ban Erdélyben teljesített szolgálatot: Brassóban, az Ojtozi-szorosban és a Gyímesi-határnál, ahol egy gránát szétroncsolta ballábát. Az elüszkösödött lábat a csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnáziumban amputálták. Németországba hazatérve falábat készíttetett, és folytatta apostoli munkáját Münchenben. Az evangélium hirdetéséért 1937 és 1945 között börtönbe zárták. Elnémították. Úgy nyilatkozott, hogy ő olyan, mint a „ketrecbe zárt oroszlán.” 1945. április 3-án szabadították ki a börtönből. Május 11-én állomáshelyére utazott, ahol november 1-ig szüntelenül dolgozott. Mindenszentek napján reggel misézett és prédikáció közben, lábon állva meghalt.

Rupert Mayer nem lett megalkuvó. Nem lett vadállattá sem szabadlábon, sem a börtönben, hanem életpróbatételeit viselte, hogy Isten akarata teljesedjék.

E szentmisében kérjük a Szentlelket, hogy vezessen minket és legyen erőnk azonosulni Isten tervével. Így életünk megpróbáltatása által is kiteljesedjék Jézus megváltása bennünk. Tartsunk bűnbánatot.

*

Testvéreim!

„Ha egy út számunkra nyílik, - el kell indulnunk rajta. Ha egy könyv számunkra íródik, - feltétlenül el kell olvasnunk. Ha egy jóbarát hozzánk szól, - figyelnünk kell szavára. Isten állandóan úgy közelít felénk, mint egy út, mint egy könyv, és mint egy barát.” – írta J. Loew. A nagyböjt számunkra egy út, amelyen elindultunk. Az evangélium számunkra íródott, ezért felolvastuk. A Szentlélek pedig összegyűjtött Egyházunk templomába, hogy Jézus tanításával és szentségeivel üdvösségünkhöz vezessen. Isten mindezt azért teszi, hogy jóságát közölje velünk. Ennek egyik ősi tettéről szól az első olvasmány.

1.    Az ember és Isten baráti kapcsolatának tönkretétele után, Isten maga kezdeményez, hogy a megváltás útjára vezesse az emberiséget. Sok közbelépésének egyike a vízözön után a Noéval kötött szövetség.(Ter 9,8-15) A Szentírás visszatekintés formájában ad tanítást arról, hogy Isten igazságossága és irgalma kezdettől fogva működik a történelemben. Ugyanis a teremtéskor határozott célt tűzö az emberiség elé és annak meg kell valósulnia. Noé és családja igazak, akik Isten törvénye szerint élnek, Isten szemével nézik az életet a hazug világban.

Isten a vízözön előtt Noé által figyelémeztette a világot. Majd a vizözönnel megfenyíti a bűnösöket, és elég erősnek bizonyult, hogy a jókat megmentse és jövőjüket biztosítsa. A vízözön után Noé és családja hálaáldozatot mutat be Istennek. Az Úr pedig szövetséget köt Noéval és utódaival, ami minden élőlényre kiterjedt. Ennek a szövetségnek is van jele: a szivárvány, amely a jövőben a viharok végét fogja jelezni. E szövetség folytatását és egyben kiteljesítését Jézus az új és örök szövetségge valósítja meg. Jézus megjelenése a sátán uralmának végét jelenti.

2.    Jézus értünk egészen megízlelte a földi életet és nehézségeit nem kerülte ki (Mk 1,12-15). Ennek nyitányát az evangéliumban hallottuk. Márk evangélista röviden szól Jézus 40 napos pusztai tartózkodásáról. A puszta, a sivatag ahová Jézust a Lélek vitte, a megpróbáltatás helye. Már ezt is vállalta, amikor „értünk emberré lett”. A bűnbe esett ember önmagát és környezetét pusztító lénnyé válik, amikor Isten szeretetét és az örök életet semmibe veszi. Ezzel elsivatagosítja lelkét és környezetét a földön.

Jézus embersége szerint ezen a puszta, sivatagos helyen veszi fel a küzdelmet a sátánnal. Ezért kísérthette meg a sátán háromszor is, mert tudja, hogy a Krisztus megjelenése uralmának a végét jelenti. A Sátán arra akarja rávenni Jézust, hogy fogadja el az ő gondolkodását, csak a teremtmények látóhatáráról ítélje meg a dolgokat és ne a mennyei Atya szándékát nézze. Jézus elutasítja a sátánt és győztesként kerül ki. Hírdeti Isten evangéliumát, vagyis minden teremtmény fölötti isteni uralom megszilárdulását.

Testvéreim! Láthatjuk, hogy Jézus csoda nélkül, az Atya gondviselésében bízva képes legyőzni a gonoszt. Világosan látja feladatát, hogy neki kell elvezetnie a teremtett világot a mennyei Atyához, mégpedig az Atya akaratának megtételével, a másokért való önfeláldozással.

Jézus a 40 napos böjt által emberségében teljesen kiüresedik, függetlenné válik az evilági dolgoktól, teljesen az Atya akaratához, tervéhez igazodik. Lelkében így a legteljesebb harmónia jött létre az ég és föld, Isten és az ember között. Valóra vált benne Izajás békelátomása  melyet az adventi időben olvasunk, hogy akkor a farkas a báránnyal, a tehén a medvével, az oroszlán az ökörrel, a gyermek az áspiskígyóval együtt lesznek, és nem ártanak (vö. Iz 11,6-9). E béke Jézus lelkében megvalósult: „Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.” Jézuson a sátán nem kapott kifogást, kénytelen volt távozni. Jézus pedig a világ elé lép, hogy megváltó művét elkezdje és a világot megszabadítsa a gonosz uralmától.

Cselekvésének fontosságát két külső (isteni) és két belső (emberi) mozzanattal érzékelteti: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.” Krisztus vállalta az engesztelő áldozatot az emberiség bűneiért, így lett ő Megváltónk. Meghozta Isten országát, ugyanakkor elvárja tőlünk, hogy hittel forduljunk a mennyei Atyához és vele  közreműködve a kísértéseket győzzük le. Az emberi mozzanat első része, hogy az én-központúságból térjünk át az Krisztus-központúságba. Ezt követően hittel vállaljuk a próbatételt, a gonosz elleni küzdelmet.

Szent Ágoston a 60. zsoltár fejtegetésében mondja: „Az egész földkerekségen minden népben Krisztus mutatkozik meg, de nem a nagy dicsőségben, hanem a nagy próbatételben. Életünk ugyanis ebben a zarándoklásban nem lehet meg próbatétel nélkül; mert előrehaladásunk csak próbatételen keresztül valósul meg, és senki sem ismerheti meg önmagát sem, hacsak előbb nem volt próbára téve, és senki sem győzhet, ha nem küzdött, és senki sem küzdhet, ha nincs ellensége és próbatétele.” (Szent Zsolozsma II. 73.) Gondoljunk csak a legutóbbi Téli Olimpiára, amely Dél-Korában a 2018. február 25-én zárult Phjongcshangban. Ott azokat a sportolókat díjazták éremmel, akik elejétől a végéig teljes erőbedobással és sportszerűen küzdve győztek. Sem a lelátón ülők, sem a tv nézők nem kaptak érmet, mert ők nem voltak aktív tagjai a küzdelemnek.

3. Jézus minket a bűnös élet szennyes árjából a keresztség által emelt Egyháza hajójába. (1Pt 3,18-22) Péter apostol tanítja, hogy minél inkább elköteleztük magunkat Isten szolgálatában, a sátán annál inkább le akar téríteni utunkról, ahogyan Krisztust is el akarta téríteni megváltó küldetése teljesítésétől. Minket is  hasonlóan kísért, de mi a föltámadt Krisztus ereje által tudunk neki ellent mondani, ha Jézus szemével látjuk a földi életet.

Árpádházi Szent Erzsébetünk életét és szenvedéseit ismerjük. Wartburg várában környezete nevelésében szigorú volt. Felnőttként mindegyre az imádságos életét, jótékonyságát, a betegekhez való viszonyát kritizálták. Férje halála után menekülnie kellett Wartburg várából. Karácsonykor egy ólban húzódott meg három gyermekével, ahol Te Deum-ot zengett. Őt sem az emberek szeretetlensége, sem a nyomor nem tudta Istentől elszakítani, mert Jézus békéje szívében volt. Vadállatok közt volt, de nem vált vadállattá, hanem angyalian szolgált Istennek és az embereknek.

Testvéreim! Jézus negyven napos böjtje bizonyítja, hogy van kísértés és küzdelem, van halálra menő szeretet és feltámadás. Minden emberi áldozat Jézus Krisztus győzelmében nyeri el értelmét. A keresztségben Isten fogadott gyermekei lettünk, de egyikünk sem mentes a kísértésektől és a gonosszal vívandó küzdelemtől. Ebben a küzdelemben néha elbukunk, és bűnössé válunk. Ezért időszerű Jézus felhívása: „Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban.”

Ezek a kísértések, bukások, megtérések emberségünk próbakövei, de a kísértésekkel szemben, a bűnös állapotban is megkapjuk Jézustól a bocsánatot, ha kérjük. A nagyböjt folyamán törekedjünk Jézus látásmódja szerint élni, és szeretetét gyakorolni. Ezért szentmisénk könyörgésével kérjük: „Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által, egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait, és méltó keresztény életünkkel igazodjunk hozzá.” Ámen.