Sapritius többször figyelmeztette, hogyha nem mutat be az áldozatot, el nem kerüli a kínokat.
Dorottya ezt válaszolta: ,,Kínzásaid
rövid ideig tartanak, a pokol tüze ellenben, mely osztályrészem lenne,
ha hallgatnék szavadra, örökké tart. Balgaság volna a rövid ideig
tartó szenvedés elkerülésére örökké tartó kínokba rohanni. Nem félek
kínzásaidtól, mert Krisztus megmondta: Ne féljetek azoktól, akik megölik a
testet, a lelket azonban nem tudják megölni'' (Mt 10,28). ,,És hol van ez a Krisztus?'' --
folytatta Sapritius. Dorottya a hitvallással válaszolt: ,,Istensége
szerint mindenhol jelen van. Embersége szerint ott ül az Atya jobbján
a mennyországban, abban a boldog hazában, ahol soha sincs tél, hanem
mindig tavasz van, ahol a rózsák és a liliomok mindig virágzanak.
Neked is részed lehetne ezekben, ha kereszténnyé lennél.''
Sapritius ekkor félbeszakíttatta a kínzást, nehogy a hallgatók is
kedvet kapjanak a kereszténységhez. Rábízta Dorottyát két nőre, hogy tántorítsák el hitétől.
Ha ez sikerül, jutalmat kapnak. Dorottya erőért fohászkodott és okosan megfelelt minden
csábító beszédre. Majd Dorottya így biztatta őket: ,,Jó az Úr és
bőséges irgalma mindazok iránt, akik teljes szívből megtérnek hozzá.
Ne essetek hát kétségbe, mert tudós és jó orvos Ő, aki meg tudja
gyógyítani sebeiteket: Üdvözítő, mert üdvözít, Megváltó, mert megvált,
Szabadító, mert szabaddá tesz, csak térjetek meg teljes szívetekből!''
Ekkor ezek arra kérték, hogy
imádkozzon értük. Dorottya ekkor fölemelt karral így imádkozott:
,,Isten, ki azt mondtad: Nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy
megtérjen és éljen, Uram Jézus Krisztus, ki azt mondtad, nagyobb öröm
lesz a mennyek országában az angyalok között egy megtérő bűnösön, mint
kilencvenkilenc igazon, mutasd meg irgalmasságodat! Vidd vissza
nyájadba őket, hogy példájukra megtérjenek hozzád mindazok, akik
elhagytak.''
Egy idő múlva Sapritius számon kérte a két nőt, akik
megvallották, hogy nem tudták elcsábítani Dorottyát, hanem ők maguk is
újra keresztények lettek. Sapritius fölháborodásában azonnal máglyára
ítélte, s Dorottya szeme láttára elégettette a két hitvallót.
Ezután újra kínoztatni kezdte Dorottyát, végül fővesztésre ítélte. Amikor Dorottyát a vesztőhelyre
vitték, a menettel találkozott egy Teofil nevű ifjú, aki rétornak
készült. Csúfolódva mondta Dorottyának, hogy ha majd megérkezik
Jegyeséhez, kinek országában mindig tavasz van, küldjön neki rózsát és
almát.
A kivégzés előtt Dorottya kérte a hóhért, adjon egy kis időt, mert
valamit el kell még végeznie. Imádságba merült, s egyszerre megjelent
egy kisgyermek három kinyílt rózsával és három almával. Dorottya
megkérte: ,,Vidd el ezt Teofilnak és mondjad: Dorottya küldi neked
Jegyesének kertjéből''. Ezután lefejezték.
Teofil épp diáktársainak hencegett azzal, milyen szellemesen
élcelődött a kivégzésre vitt Dorottyával, amikor megjelent a kisfiú, s
egy kosárban átadta neki Dorottya ajándékát. Mindnyájan ámultak a
rózsákon és az almákon, mert február lévén Kappadókiában ilyet nem
lehetett találni. Teofilt ez annyira megrendítette, hogy hamarosan
keresztény lett és megvallotta hitét társainak. Ezek előbb gúnyolták,
majd följelentették és Sapritius őt is kivégeztette.
Szent Dorottya ereklyéi később Rómába kerültek, ahol a tiszteletére épült templomban helyezték el. Rómában és Bolognában tiszteletére február 6-án minden évben gyümölcsöt szentelnek.
A kertészek égi pártfogójukként tisztelik Szent Dorottyát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése