Török József - Szent István király élete 7. - 8. rész

Török József - Szent István király élete 7.

Szent István a bakonybéli kúriát felesége távoli rokonának, a Türingiából jött Szent Günthernek adta, és hamarosan templom meg monostor emelkedett Szent Móric tiszteletére. Szent Gellért is itt töltött néhány évet visszavonultságban remetéskedve. Ezután a pécsváradi apátság következett (1030). A Somlóhegy tövében létesült a Szent Lambert-apácamonostor, ahol a király „sánta atyafia”, Skolasztika vezetésével a benedeki regulát követve szolgálták Istent és a felebarátot. Ez az alapítás István utolsó évei alatt történhetett. Ekkortájt hívott szerzeteseket a Monte-Cassino-i apátságból a Szent Márton védnökségét élvező monostorba. – Amikor a férfivá serdült Imre mint trónörökös megkapta a bihari dukátust, szükségessé vált az egyházi szervezet kiegészítése a bihari püspökséggel. Ezt a csanádi püspökség alapítása követte 1030-ban. Szent István akaratából Szent Gellért lett az első püspök, Marosvár pedig a püspöki székhely. A források ekkor még hallgatnak a váci püspökségről, de a Duna-Tisza köze sem maradhatott egyházmegye nélkül, és ennek is minden bizonnyal Szent István az alapítója. – Az 1030-as év vészterhesnek bizonyult. II. Konrád német-római császár szerette volna Magyarországra is kiterjeszteni befolyását, ezért nagy létszámú seregével megtámadta az ország nyugati határát. „A király tanácsot tartott ellene a püspökökkel és a főemberekkel és a haza védelmére egész Magyarország fegyvereseit összevonta”. A császári seregek a Rába tájékáról visszafordultak, és a magyarok őket üldözve Bécset elfoglalták.

A következő év nyarán a császár kezdeményezésére békét kötöttek. – Szent István és vele a fiatal keresztény királyság számára a legsúlyosabb próbatétel Szent Imre, a trónörökös 1031-ben, egy vadászat alkalmával bekövetkezett halála lett. A nagyobb fiú, Ottó halálakor még ott volt az öcs, Imre. Az ő halálával azonban nem maradt több trónörökös férfiágon, mert István rokona, Vazul felelőtlen természete miatt alkalmatlan volt az uralkodásra. Vazul már mellőzöttnek érezte magát a szeniorátusi elv alapján akkor, amikor Imre hivatalosan trónörökös lett a bihari dukátus elnyerésével. Szent István Imre halála után nővére fiát, a velencei Orseolo Pétert jelölte utódjául a trónra. A magát immáron másodszor mellőzöttnek érzett Vazul összeesküvést szervezett a beteg király Ellen, de a merénylet meghiúsult. 

Az elfogott Vazult és merénylőtársait megvakították. Vazul fiainak pedig el kellett hagyni az országot. A király életére törő Vazul büntetése a kor törvényei alapján súlyosabb is lehetett volna. Az pedig valótlan, hogy Vazul fülébe ólmot öntöttek. Ha arra is felfigyelünk, hogy Vazul fiai, akik később trónkövetelőként jelentkezhettek, sértetlenül hagyták el az országot, lehetetlen tudomásul nem venni Szent István megbocsátás felé hajló ítéletét. – A szent király utolsó évei a befelé fordulás, az imádság, az ország és az egyház apró, ügyesbajos dolgaival való törődés időszakának bizonyultak. „Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte” - jegyezte föl róla a nagy legenda. Ez az alapja annak, hogy országát, népét különös módon felajánlotta Szűz Máriának. Nem lehet tudni pontosan: a második törvénykönyve ezidőtájt, vagy két évtizeddel ennekelőtte íródott. Ebben arról rendelkezett hogy minden tíz falu építsen templomot. 

8. rész - A törvénycikkelyek folytatása: „Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök.” A források szerint „a maga alapította fehérvári bazilikát aranyoltárokkal, keresztekkel, kehelyekkel, valamint színaranyból szőtt és drágakövekkel kirakott főpapi öltözetekkel gyarapította és látta el”. Erről tanúskodik a jelenleg Münchenben lévő Gizella-kereszt, vagy a koronázási palást, amelynek egyik alakja, ha stilizáltan is, de az ő vonásait őrzi. A királyi egyházak mellett gondja volt a kicsiny falusi egyházakra, templomokra. „Méltán nyerte el hát birodalma határain belül az apostol nevét, mert noha az evangélium hirdetésének tisztét ő maga el nem vállalta, a hit hirdetőinek, mint vezérük és felügyelőjük, megteremtette a gyámolítás és gondoskodás vigaszát”. A felebaráti szeretet hősies gyakorlásában szintén első volt. „Az irgalomnak és kegyességnek szélesre tárt karjaival ölelte át Krisztus szegényeit, sőt bennük Krisztust, hogy egyetlen vendég vagy zarándok sem távozott tőle szomorúan, jósága vagy valamilyen vigasz nélkül. A szűkölködők felsegítésére mindennapos állandó költséget határozott meg, az éjszakát virrasztásban, tevékenyen és vidáman volt szokása tölteni, Krisztus híveinek lábát mosogatva, a szegények keblébe alamizsnát dugva, mivel eltökélte, hogy e világon a szűkölködő Krisztust tagjaiban vigasztalja.” – Az idegenből érkezett zarándokok mellett Szent István törődött az idegenbemenő magyar zarándokokkal, ezt példázza négy zarándokház alapítása. Kettő a Szentsírhoz igyekvőket szolgálta (Konstantinápolyban és Jeruzsálemben), a másik kettő pedig az apostolfejedelmek sírjait felkeresőknek adott szállást (Ravenna és Róma).

A szent király kivételesen hosszú, 41 évi uralkodás után érkezett az örökkévalóság küszöbére, és ezt Hartvik püspök így írta le: „Közelgett éppen a jeles ünnep, ugyanazon Mindenkor Szűz Mária mennybevitelének az angyalok és az emberek előtt nevezetes napja. Nagyobb irgalom reményét remélte, ha e nap örömei közt bomlana föl teste, ezt külön könyörgésekkel kérte; sóhajtozás s könnyek árán el is nyerte. Eljött hát az az áldott nap, amelyet halála csakhamar még áldottabbá tett. Körben állt a papság, s püspökök és az ispánok kara s tömegestül a szolgák; középen feküdt a király, Isten kedveltje, a lelki szentség kenetét felvette, mi Urunk, Jézus Krisztus testének-vérének útravalójával felüdített szent lelkét az Úr megtestesülésének 1038. évében a Mindenkor Szűz s a szent angyalok kezébe letette, hogy az el nem múló égi boldogság nyugalmára vezessék. … Gyásztisztességére Pannónia minden tájáról összesereglettek, a királyi székhelyre, azaz Fehérvárra vitték el a testet, s minthogy a tőle épített egyház a Szentséges Szűz tiszteletére még nem volt felszentelve, tanácsot tartván a főpapok, azt határozták, hogy szenteljék fel előbb a bazilikát, a testet a földnek csak azután adják át. A felszentelés ünnepségét megtartván, szent testét az épület közepén fehér márványból faragott szarkofágba helyezték…”.

 

Előző részek: 

Török József - Szent István király élete 1-2.

Szent István király élete 3.

Szent István király élete 4. rész

Szent István király élete 5-6. rész