Elsőáldozási felkészítést megnyitó I. szülői értekezlet

Kedves Harmadikos Szülők! 

Szeretettel meghívjuk Önöket a 3. osztályos tanulók elsőáldozási felkészítést megnyitó I. szülői értekezletre. Gyermekük életében az elsőáldozás egy csodálatos és meghatározó mérföldkő. Ezen a délutánon szeretnénk Önökkel közösen áttekinteni az előttünk álló tanév lelki programját, valamint a szentség kiszolgáltatásával kapcsolatos legfontosabb gyakorlati teendőket. 
Az értekezlet időpontja: október 14-én, szerdán 17 óra. 

Helyszín: Millenniumi templom. 
Tervezett napirendi pontok... 

Mivel a sikeres felkészülés a plébánia, az iskola és a család szoros együttműködésén alapul, számítunk minden kedves szülő megjelenésére és aktív közreműködésére. 

Szeretettel és imádságos szívvel várjuk Önöket!

Kelt Csíkszereda, 2026. október 8-án.

Üdvözlettel, Darvas-Kozma József esperes-plébános.

(Megjelent: Egyházközségi Apostol 2026. október 11-i számában.)

A szülői értekezlet elsődleges célja a családok, a plébánia és az iskola közötti együttműködés megteremtése, valamint a szülők felkészítése arra, hogy aktívan kísérjék gyermeküket ezen a fontos hitéleti munkában.

A 109 elsőáldozásra készülő gyermek részéről 81 gyermek szülője jelent meg a szülői értekezleten. Ez a két számadat keresztmetszetét adja a mai szülők gyermekneveléséről. (Egyszer egy tanító néni azt mondta: a mai szülők nem gyermeket NEVELNEK, hanem gyermeket TARTANAK, mint egy házi kedvencet. Cicomázzák mindenféle luxus kiegészítőkkel, kényeztetik, de fejlődésükre épp ez a káros!)  

A tegnapi I. szülői értekezlet két anyagát ide másolom, fogadják szeretettel azok, akik nem tudtak részt venni.

1. téma: A gyermek vallási fejlődése
I. Köszöntés és ráhangolódás:

Szeretettel köszöntöm a kedves szülőket! Köszönöm, hogy elfogadták a meghívást, és együtt gondolkodhatunk gyermekeink vallási neveléséről, hitbéli fejlődéséről és az elsőáldozásra való felkészüléséről.
A család a gyermek első és legfontosabb nevelő közössége. Itt tapasztalja meg először a szeretetet, a bizalmat, az elfogadást, és itt sajátítja el azokat az értékeket, amelyek egész életében elkísérik. A nevelés négy alapvető értéke az igazság, a jóság, a szépség és a szentség. Ezek segítik a gyermeket abban, hogy becsületes, jó szándékú, felelősségteljes és hitében elmélyülő emberré váljon. 
Ha ezeket megkapja, könnyebben fejlődik, nyitottabbá válik a világra, és megtanul bízni önmagában, embertársaiban és Istenben.
Az élet arra való, hogy megtanuljunk szeretni, és így rátaláljunk az örök Szeretetre: Istenre. 
A gyermek négy alapvető igénye: 1. Szeretet. 2. Védelem. 3. Biztonság. 4. Sikerélmény. 

II. Miért fontos az értékekre nevelés? 

Az értelmünk értékeket követ. Négy alapérték van, és ezek segítenek eligazodni a világban:

· Igazság – tudomány: megtanít keresni és felismerni az igazat.

· Jóság – erkölcs: segít különbséget tenni jó és rossz között.

· Szépség – művészet: fogékonnyá tesz a harmóniára és az alkotásra.

· Szentség – vallás: megnyitja az embert Isten és a lelki élet felé.

1. Mit értünk valláson?

- A vallás nem csupán imák, szabályok és szokások összessége. A keresztény ember számára a vallás elsősorban kapcsolat Istennel: annak felismerése, hogy Isten szeret bennünket, és életünk minden helyzetében számíthatunk rá.
- A gyermek vallási fejlődése nem történik meg magától. Szüksége van a szülők példájára, a közös imára, a beszélgetésekre és a vallásos közösség megtapasztalására.
- Ha a gyermek nem kap tudatos segítséget, bizonyos tapasztalatokat később vagy nehezebben sajátíthat el. Ezért fontos, hogy a szülők időt szánjanak a közös játékra, a beszélgetésre és az együtt töltött minőségi időre.
- Például egy közösen kirakott puzzle nemcsak játék: fejleszti a türelmet, az együttműködést és a sikerélmény megtapasztalását.
- Ha a gyermek kimarad ezekből a közös élményekből, könnyebben érezheti magát magányosnak vagy kevésbé értékesnek. A szeretetteljes családi légkör viszont erősíti a bizalmat, a kötődést és az egészséges kapcsolatok kialakulását.
- Nagy felelősségünk, hogy gyermekeink ne kizárólag a média és a fogyasztói társadalom értékei alapján tájékozódjanak. Nekünk kell segítenünk őket abban, hogy felismerjék a maradandó értékeket.

Beszélgetés a szülőkkel:

· Önök szerint milyen értékeket kellene leginkább átadnunk gyermekeinknek?

· Mivel tudjuk segíteni őket abban, hogy a mindennapokban is a jót válasszák?

III. A gyermek vallási fejlődésének lényeges elemei

A. Miért fontos a vallás a gyermeknek?
1. Gyermekkorban alapozzuk meg az értékrendünket.
A gyermek ebben az időszakban tanulja meg, mi fontos számára, mihez igazodjon, és hogyan viszonyuljon másokhoz. Az ekkor szerzett tapasztalatok egész életére hatással lehetnek.
2. A hit kapaszkodót ad a bonyolult világban.
A vallás irányt, értelmet, reményt és biztonságot nyújthat. Segíthet a gyermeknek abban, hogy a kudarcokat, a félelmeket és a nehézségeket könnyebben feldolgozza.
3. Isten szeretetből teremtette az embert. Keresztény hitünk szerint életünk Isten szeretetéből fakad, és az embernek szüksége van a szeretetre, a kapcsolódásra és az Istennel való kapcsolatra.
A gyermek természetes nyitottsággal fordul a világ nagy kérdései felé. Kérdez a születésről, az életről, a halálról, a jóról és a rosszról. Ezek a kérdések lehetőséget teremtenek arra, hogy beszéljünk neki Istenről.
Mi történik, ha a gyermek soha nem hall Istenről, nem lát imádkozó embert, nem vesz részt a temetésen, és nem tapasztalja meg a hit gyakorlását? Vajon milyen kapaszkodók segítik majd őt az élet nehéz pillanataiban?
4. A gyermek Isten ajándéka, akit ránk bízott. Szülőként nemcsak az a feladatunk, hogy gondoskodjunk gyermekünk testi és szellemi fejlődéséről, hanem az is, hogy segítsük lelki növekedését.
Jézus mondja: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket!” (Mk 10,13–16)
Ez a felszólítás arra emlékeztet bennünket, hogy a gyermeknek helye van Jézus közelében, és nekünk is segítenünk kell őt ezen az úton.
5. A gyermek egész személyiségében fejlődik. Testi, értelmi, érzelmi és lelki fejlődése összetartozik. Ezek a területek nem feltétlenül azonos ütemben fejlődnek, de mindegyik figyelmet érdemel.
Ha valamelyik területet teljesen elhanyagoljuk, az kihatással lehet a gyermek egész személyiségére. Ezért a hitre nevelés sem lehet csupán egy tantárgy vagy heti hittanóra: a mindennapi élet részévé kell válnia.
6. Isten közösségbe hív bennünket. A gyermeknek szüksége van arra, hogy megtapasztalja az összetartozást. A család mellett a plébániai közösség is segíthet neki abban, hogy barátokat találjon, megtanuljon másokra figyelni, és megélje a közös ima örömét.
Ha nem találja meg a helyét a vallásos közösségben, más közösségekben keresi majd az elfogadást és a valahová tartozás élményét.
Kérdés a szülőkhöz: Milyen közösségek hatnak ma a gyermekeinkre? Melyek azok az értékek, amelyeket ezek közvetítenek?
7. A valahová tartozás képessége gyermekkorban alapozódik meg.
A családban tanulja meg a gyermek, hogyan kapcsolódjon másokhoz, hogyan tartsa tiszteletben a közös szabályokat, és hogyan vállaljon felelősséget.
A felnőttek példája különösen fontos. Nem elegendő beszélni a szeretetről, a megbocsátásról és a tiszteletről: ezeket a gyermeknek látnia és tapasztalnia is kell a mindennapokban.

B. Hogyan fejlődik a gyermek a vallásban?

1. Megtanulja a vallási közösség nyelvét és szokásait. Ahogyan otthon megtanul köszönni, úgy a vallási közösségben is elsajátítja a vallásos kifejezéseket, gesztusokat és szokásokat.
Például: Hogyan köszönünk: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!”
· Milyen énekeket éneklünk a szentmisén?
· Mikor vetünk keresztet?
· Mikor térdelünk le, és mikor állunk fel?
· Hogyan veszünk részt a szentmisén?
Ezek a külső formák segítenek abban, hogy a gyermek otthonosan mozogjon a vallási közösségben.
2. A külső formák mellett a belső megértés is fontos. A gesztusokat bárki megtanulhatja, de a gyermek vallási fejlődése akkor válik mélyebbé, amikor életkorának megfelelően megérti azok jelentését is.
Nem elég, hogy keresztet vet: jó, ha lassan azt is megérti, hogy ezzel Istenhez fordul. Nem elég, hogy letérdel: fontos, hogy megtapasztalja az imádság és az Isten előtti tisztelet jelentőségét.
Így a külső szokások mellett fokozatosan belső meggyőződés, hit és személyes istenkapcsolat alakulhat ki.
3. Az otthoni és a templomi tapasztalatok erősítsék egymást. Minél több érthető, hiteles tapasztalatot szerez a gyermek, annál természetesebbé válik számára a hit gyakorlása.
Sokat segít, ha otthon is használjuk azokat a kifejezéseket, amelyekkel a hittanon és a szentmisén találkozik. Ha kérdez, válaszoljunk neki egyszerűen és türelmesen. Nem kell minden kérdésére azonnal tökéletes választ adnunk: az őszinte közös keresés is értékes.
4. Konkrét példák a felkészítésből. Most az első órákban a vallási fogalmakra, gesztusokra és azok jelentésére helyeztem a hangsúlyt. Fontos, hogy ezeket otthon is megerősítsék, és a gyermeknek legyen lehetősége elmondani, mit értett meg belőlük.

IV. A szülők szerepe – Hogyan segíthetnek otthon?

1. Isten nevének tiszteletteljes használata. Figyeljünk arra, hogy Isten neve a hétköznapi beszédben is tiszteletet fejezzen ki. A gyermek abból tanul, amit tőlünk hall.
2. A keresztvetés legyen a családi élet része. Imádkozhatunk étkezés előtt és után, lefekvéskor vagy útnak indulás előtt. A gyermek homlokára rajzolt kis kereszt az áldás és a szeretet kifejezése is lehet.
3. Magyarázzuk el a templomi gesztusokat. Beszélgessünk arról, miért térdelünk le vagy állunk fel a szentmisén, és miért mártjuk ujjunkat a szenteltvízbe. Magyarázzuk el, hogy a szentelt víz a keresztségünkre emlékeztet bennünket.
4. Tanítsuk meg a gyermeknek az imádság különböző formáit. A mindennapi imádságban legyen helye: a hálaadásnak; Isten dicséretének; a bocsánatkérésnek és a bánat kifejezésének; a kéréseknek és a másokért mondott imának.
Nem kell hosszú imákra gondolni. Néhány egyszerű, őszinte mondat is közelebb viheti a gyermeket Istenhez.
A vasárnapi szentmisén való közös részvétel szintén fontos része a hitre nevelésnek.
5. Ne legyünk közömbösek a tiszteletlen beszéddel szemben
Ha káromkodást vagy Isten nevének tiszteletlen használatát halljuk, ne menjünk el mellette szó nélkül. Nyugodtan, szeretettel mutassuk meg a gyermeknek, miért fontos a tiszteletteljes beszéd.
6. Figyeljünk a gyermek félelmeire és kérdéseire
Ha a gyermek fél valamitől a vallással kapcsolatban, vagy olyan kérdése van, amelyre otthon nehéz válaszolni, kérem, jelezzék nekem. Így közösen segíthetünk neki, türelemmel és az ő életkorához igazodva.

Ajánlott olvasmányok: A Krisztus világa 2026. szeptemberi számából ajánlom a következő cikkeket:

· A család az ima első iskolája – 3. oldal.
· Az iskolatáskán túl – 8–9. oldal.
· A takarékosság – 10–11. oldal.

Az elsőáldozási szentmise időpontjai: 2027. április 25-én és május 3-án, délelőtt 10 óra.                             

    2. téma: A gyermek és az ima – kapcsolat Istennel és a közösséggel

I. A téma bevezetése: Az elsőáldozáshoz vezető út nem csupán a gyermekek számára jelent felkészülést, hanem a szülők számára is lehetőség arra, hogy újra felfedezzék hitünk titkait, az imádság jelentőségét és az Istennel való személyes kapcsolat szépségét.
Ezen az úton számos kérdés merülhet fel bennünk. Hogyan tanítsuk meg a gyermeket imádkozni? Mit jelent valójában az ima? Hogyan válhat az imádság a mindennapi élet természetes részévé? És legfőképpen: hogyan segíthetjük gyermekünket abban, hogy ne csupán megtanulja az imákat, hanem személyes kapcsolatot alakítson ki Istennel?

 

1. Miért fontos ez a téma?
Az imák megtanulása fontos, hiszen a gyermek így megismeri hitünk alapvető imádságait. Még ennél is fontosabb azonban, hogy megértse: az ima nem csupán megtanult szöveg, hanem élő kapcsolat Istennel.
Ahogyan egy emberi kapcsolatot is ápolnunk kell ahhoz, hogy elmélyüljön, úgy az Istennel való kapcsolatunk is figyelmet, időt és rendszerességet igényel.

Ez a kapcsolat elsősorban nekünk jó. Az ima nem Istennek tesz szívességet, hanem bennünket gazdagít: békét, reményt, erőt és biztonságot adhat.
Gondoljunk a napfényre! Ha valaki tartósan elzárkózik a napfénytől, annak a szervezete megsínyli a hiányát. Ehhez hasonlóan a lelki életünknek is szüksége van arra, hogy rendszeresen Isten felé forduljunk.
2. Az imádság nyelve és alkalmai
A gyermeknek nemcsak azt kell megtanulnia, hogy mit imádkozunk, hanem azt is, hogyan fordulhat Istenhez a saját szavaival.
A kisgyermekek imája gyakran egyszerű, őszinte és természetes. Megköszönik azt, aminek örülnek, kérnek valamit, vagy elmondják, amitől félnek.
Éppen ez az egyszerűség teszi különösen értékessé az imádságukat.
Otthon alakítsunk ki imádságos légkört! Például este, lefekvés előtt a család röviden beszélgessen arról:
· Miért vagyunk ma hálásak?
· Mi okozott örömet?
· Kit bántottunk meg, és kitől kellene bocsánatot kérnünk?
· Kiért szeretnénk imádkozni?
A hittanórákon is igyekeztem ezt a szemléletet erősíteni a megfelelő testtartás, az imádságok, az énekek és a szövegek jelentésének megismertetésével.

II. Az ima – személyes kapcsolat Istennel

Isten nem névtelen tömegként tekint ránk. Ismer bennünket, megszólít, értékesnek tart és szeret.

A Szentírásban ezt olvassuk: „Mivel drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek…” (Iz 43,4)

Majd így bátorít bennünket: „Ne félj hát, mert veled vagyok!” (Iz 43,5) Ezek a szavak a gyermek számára is fontos üzenetet hordoznak: értékes vagyok, szeretnek, nem vagyok egyedül.

Az imádságban erre a szeretetre válaszolunk. Nem kell különleges szavakat használnunk, és nem kell tökéletesnek lennünk. Isten előtt őszintén beszélhetünk örömeinkről, félelmeinkről, kérdéseinkről és hibáinkról is.

A gyermeknek azt kell megtapasztalnia, hogy Istenhez bármikor bizalommal fordulhat.

III. A szavak formáló ereje

A. Hogyan hatnak ránk a szavak?
A szavaknak nagy erejük van. Képesek bátorítani, felemelni, reményt adni, de sebeket is okozhatnak.

Gondoljunk Petőfi Sándor Nemzeti dal című versére! Egy vers vagy egy beszéd képes megmozgatni az embereket, érzelmeket ébreszteni, és akár történelmi eseményekre is hatással lenni.

A mindennapokban is folyamatosan szavakkal találkozunk: híreket olvasunk, üzeneteket kapunk, beszélgetünk, mások véleményét hallgatjuk. Ezek mind hatással vannak a gondolatainkra és az érzéseinkre.

Egy rossz hír elszomoríthat, egy kedves levél örömet adhat, egy bátorító mondat pedig erőt önthet belénk.

Nem mindegy tehát, milyen szavakat engedünk közel a szívünkhöz, és az sem, hogy mi magunk milyen szavakkal fordulunk másokhoz.

1. A szavak hatással vannak a döntéseinkre. A hallott szavak befolyásolhatják, hogyan látjuk önmagunkat, hogyan viszonyulunk másokhoz, és milyen döntéseket hozunk.

A bántó szavak rombolhatják az önbizalmat és a kapcsolatokat. Az igaz, szeretetteljes és bátorító szavak viszont segítenek a fejlődésben.

Gondoljunk arra, milyen sokat jelenthet egy gyermeknek, ha azt hallja: „Nagyon ügyes vagy! Látom, mennyit dolgoztál vele. Büszke vagyok rád, mert igyekeztél.”

Ezek a mondatok nem csupán dicsérnek, hanem megerősítik a gyermeket abban, hogy képes fejlődni, és érdemes próbálkoznia.

 

2. Különösen fontos, hogyan beszélünk a gyermekekkel.
A gyermekek érzékenyen reagálnak a felnőttek szavaira. Amit rendszeresen hallanak, idővel a saját magukról alkotott képük részévé válhat.
Ezért kerüljük az olyan kijelentéseket, mint: „Te kicsi buta!” „Neked ez úgysem sikerül!” 
Még akkor is, ha a gyermek hibázik, válasszuk külön a tettet a személyétől. Ne azt mondjuk, hogy rossz gyermek, hanem azt, hogy amit tett, azon változtatni kell.
A gyermeket úgy neveljük, hogy közben érezze: szeretjük őt akkor is, amikor hibázik.
Beszélgetés a szülőkkel:
· Emlékeznek olyan mondatra a gyermekkorukból, amely egész életükre hatással volt?
· Milyen szavakkal tudjuk leginkább bátorítani gyermekeinket?

 

B. A szavak formáló ereje az Istennel való kapcsolatban

Az imádságban használt szavak is alakítják a gyermek Istenről alkotott képét.

Érdemes megkérdezni a gyermekeket: Van-e kedvenc imájuk?Melyik imát szeretik a legjobban? Miért éppen azt? Milyen érzés tölti el őket imádkozás közben?

Ezekből a válaszokból sok mindent megtudhatunk arról, hogyan gondolkodnak Istenről, és milyen kapcsolatot élnek meg vele.

A kisgyermek imádsága gyakran ösztönös és természetes. Könnyen rácsodálkozik a világ szépségeire: egy virágra, egy állatra, a napsütésre vagy egy kedves emberre. Ezt a nyitottságot használhatjuk arra, hogy segítsünk neki felfedezni a Teremtőt is.

1. Tanítsuk meg hálát adni!

Ha valaminek örül a gyermek, mondhatjuk neki: „Adjunk hálát Istennek ezért az örömért!”

Ha szépet lát, megköszönhetjük együtt a teremtett világ szépségét. Ha valaki segít neki, hálát adhatunk a jó emberekért.

Minél természetesebbé válik a hálaadás, annál inkább beépülhet a gyermek mindennapi életébe. 

2. Az imádságban a bánatnak és a bocsánatkérésnek is helye van.

Ha a gyermek megbántott valakit, segítsünk neki felismerni a hibáját, bocsánatot kérni és jóvátenni, amit lehet.

Imájában Istennek is elmondhatja, hogy sajnálja, amit tett. Ha pedig szomorú vagy fél valamitől, azt is megoszthatja vele. 

3. Istenhez szeretetteljes bizalommal forduljunk!

Isten nem azért van jelen az életünkben, hogy állandó félelemben tartson bennünket. A keresztény hit szerint ő szerető Atya, aki ismer bennünket, és mindig lehetőséget ad a visszatérésre.

Ezért fontos, hogy imáink ne csupán a büntetéstől való félelmet fejezzék ki, hanem elsősorban a szeretetet, a bizalmat és a reményt.

A gyermeknek azt kell megtanulnia: ha hibázik, nem kell elbújnia Isten elől. Bátran kérheti a bocsánatát, és újrakezdheti.

 

C. Milyen istenképet szeretnénk kialakítani a gyermekben?

A gyermek Istennel kapcsolatos elképzelései nagyrészt abból alakulnak ki, amit otthon és a közösségben hall, lát és megtapasztal. Ezért fontos, hogy következetesen, érthetően és szeretettel beszéljünk neki Istenről.

1. Isten a Teremtő. Minden élet tőle kapja létét és méltóságát. A teremtett világ szépsége segíthet abban, hogy a gyermek rácsodálkozzon Isten ajándékaira.

2. Isten a mi Atyánk. Nem idegen, aki távolról figyel bennünket, hanem olyan Atya, akihez bizalommal fordulhatunk. Gondunkat viseli…

3. Isten közösségre hív bennünket. Nem magányos életre teremtett. A család, a barátságok és az egyházi közösség mind lehetőséget adnak arra, hogy megtapasztaljuk a szeretetet és az összetartozást.

4. Jézus megmutatja nekünk az Atya szeretetét. Jézus életével, tanításával, halálával és feltámadásával feltárja előttünk Isten szeretetét, és megmutatja, hogyan szeressük egymást.

5. A mennyek országa az Istennel való közösség. A vele való kapcsolat már földi életünkben elkezdődhet: az imádságban, a szeretetben, a megbocsátásban és a másokért vállalt szolgálatban.

6. A szenvedést és a betegséget ne úgy mutassuk be, mintha Isten büntetése volna. Fontos, hogy a gyermek megértse: a betegség, a szenvedés és a halál nem jelenti azt, hogy Isten elfordult tőle vagy megbüntette. A nehéz helyzetekben is kérhetjük Isten segítségét, és számíthatunk mások szeretetére.

7. Minden új nap Isten ajándéka. A reggel, a család, az egészség, a barátok és az apró örömök mind alkalmat adnak a hálaadásra. Megtaníthatjuk a gyermeknek, hogy ezekben is felismerje Isten jóságát.

8. Minden ember Isten képmása. Bőrszínétől, életkorától, származásától és helyzetétől függetlenül minden ember méltóságot érdemel. Ezt nemcsak tanítanunk kell, hanem a mindennapi viselkedésünkkel is megmutatnunk.

9. Az Egyház Isten népének közössége. A keresztség által az Egyház tagjaivá válunk. Jézus ígérete szerint: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

10. A bűn meggyengíti kapcsolatainkat, de mindig van lehetőség az újrakezdésre. Amikor rosszat teszünk, eltávolodhatunk Istentől és embertársainktól. Isten azonban irgalmas, és hív bennünket a visszatérésre. A bocsánatkérés, a megbocsátás és a jóvátétel segít helyreállítani a kapcsolatainkat.

IV. A szülő szerepe – a hiteles példa

1. A gyermek először otthon találkozik a hittel
A gyermek első vallási tapasztalatait a családban szerzi. Később ezekhez kapcsolódik mindaz, amit a templomban, a hittanon és az iskolában tanul.

A szülő példája meghatározó. Ha látja, hogy édesanyja vagy édesapja imádkozik, hálát ad, nehéz helyzetben Istenhez fordul, és másokkal szeretettel bánik, akkor számára is természetessé válhat a hit gyakorlása.

Nem kell tökéletesnek lennünk. Sokkal fontosabb, hogy őszinték legyünk, és a gyermek lássa: nekünk is szükségünk van Isten segítségére.

2. Legyenek a hitnek látható jelei az otthonunkban!
Egy szentkép, feszület vagy Szentírás segíthet abban, hogy a hit a család mindennapi életének része legyen.
Ezek a tárgyak önmagukban nem helyettesítik az imádságot, de emlékeztetnek bennünket Isten jelenlétére.

3. Imádkozzunk a jó és a nehéz napokon is!
Ne csak akkor forduljunk Istenhez, amikor bajban vagyunk. Adjunk hálát az örömökért, és kérjük a segítségét a nehézségek idején is.

Így a gyermek megtanulja, hogy az ima nem csupán egy kötelező feladat, hanem élő kapcsolat Istennel.

4. Figyeljünk a beszédünkre és az otthoni légkörre!

A gyermek a szavainkból és a tetteinkből egyaránt tanul. Érdemes átgondolnunk:

· Hogyan beszélünk egymással a családban?

· Milyen szavakat használunk, amikor idegesek vagyunk?

· Tudunk-e bocsánatot kérni egymástól?

·  Van-e időnk a közös imára?

·  Mi vesz körül bennünket otthon, és ezek a dolgok milyen értékeket közvetítenek?

Nem a tökéletes család a cél, hanem az, hogy otthonunkban legyen helye a szeretetnek, a megbocsátásnak, a hitnek és az újrakezdésnek.

 

V. Otthoni feladat októberre

Háromperces esti ima a családban. Október folyamán minden este próbáljanak meg három percet együtt imádkozni a gyermekkel! 

Az ima menete:
1. Hálaadás: Miért vagyunk ma hálásak Istennek?

2. Bocsánatkérés: Van-e valami, amit megbántunk, vagy amit jóvá kellene tennünk?

3. Kérés: Kiért vagy miért szeretnénk imádkozni?
Nem kell hosszú vagy előre megtanult szöveget mondani. A gyermek a saját szavaival is imádkozhat.
A legfontosabb a rendszeresség és az őszinteség. Ha egy-egy este nem sikerül, másnap újra lehet kezdeni.

VI. Befejezés

Kedves Szülők!
Az imádságra nevelés egyik legnagyobb ajándéka, hogy megtanítjuk gyermekeinket: nincsenek egyedül. Van kihez fordulniuk örömükben, félelmükben, bánatukban és kérdéseikben.

Nem az a legfontosabb, hogy gyermekünk hibátlanul mondja fel az imákat, hanem hogy lassan megértse, kihez szól, és megtapasztalja Isten szeretetét.

Ha otthonunkban helyet kap a hálaadás, a bocsánatkérés, a megbocsátás és a közös ima, akkor nemcsak a gyermek hitbéli fejlődését segítjük, hanem a családi kapcsolatainkat is erősítjük.

Köszönöm, hogy részt vettek az értekezleten, és hogy együtt kísérjük gyermekeinket az elsőáldozás felé vezető úton!

                       Dicsértessék a Jézus Krisztus!