Életünkkel mutassuk meg
az igaz élet útját - Negyven napja Urunk születésének örömünnepét ültük, és
ma van az a boldog nap, amikor arra emlékezünk, hogy Jézust Szűz Mária és Szent
József bemutatta a templomban. Ő ezáltal látszólag csupán az ószövetségi törvényt
teljesítette, voltaképpen azonban hívő népével találkozott. Azok a jámbor
öregek, akik a Szentlélek késztetésére a templomba mentek, és ott – szintén a
Szentlélektől megvilágosítva – felismerték az Urat, örvendező lélekkel tettek tanúságot
róla. Hozzájuk hasonlóan minket is a Szentlélek gyűjtött egybe. Vonuljunk tehát
Isten házába, és járuljunk Krisztus elé. Találkozni fogunk vele, és felismerjük
a kenyértörésben addig is, amíg majd nyilvánvaló dicsőségben el nem jön. (Lit.)
Február 2-án, Urunk bemutatását
ünnepeljük, népies neve Gyertyaszentelő Boldogasszony. A keleti egyházban már a
4. századtól megünnepelték, nyugaton is a 10. századtól. Szent László király
alatt tartott szabolcsi zsinat
(1092) a kötelező ünnepek közé sorozta. Akkor Mária tisztulását emelték ki, de
1960 óta az Úr bemutatásaként tartjuk számon e napot. Az
ószövetségi törvény szerint az újszülöttet el kellett vinni az Úr szentélyéhez,
hogy ott bemutassák az Úrnak. Az elsőszülött fiúk bemutatása a 40. napon
történt, s őket meg kellett váltani a templom szolgálatától is (Kiv 13,1-2),
és be kellett mutatni az engesztelő áldozatot (Lev 12,1-8).
Jézus bemutatását a Szent Lukács írta le. (Lk 2,22-38) A megtestesülés minden
értelmet és képzeletet meghaladó csodálatos titkához hasonló az Úr eljövetele
is, amely az emberi szem előtt elrejtve, a legszelídebb és a legcsodálatosabb
módon valósult meg. Szűz Márián és Szent Józsefen kívül még két öreg és igaz
ember, Anna asszony és Simeon a tanúja. Az Úr nem a prófétai várakozás
látványos és félelmetes módján érkezett templomába. (Mal 3,1-4) Ez a nap az
igazaknak a Szentlélekben való rejtett találkozása, melyen Isten szelídsége és
irgalma nyilvánul meg a bűnös emberiség iránt. Jézus sorsközösséget vállalt
velünk, bűnös és szenvedő emberekkel. 
A Szentcsalád szegény, a szó bibliai
értelemében: létük az Atyától függ, ő ad nekik értelmet, benne van minden
bizodalmuk. A történet csodája pedig Mária, bár nem bárányt mutat be áldozati
adományként, mégis a leggazdagabb: karján tartja a Bárányt. A templomban nem
kiváltják, hanem felajánlják Jézust, mintegy őáltal, ővele és őbenne dicsőítik az Atyát, egyben arra az
áldozatra és főpapra utalnak, aki beteljesít minden áldozatot, helyébe léptetve
az új és örök áldozatot. (Zsid 2,14-18)
Jézusban nemcsak a zsidók, hanem mindenki
számára kinyilvánul Isten irgalmassága. Halálakor a nap elsötétül, hogy
meglássák szemeink is: ő a világ igazi
Világossága. Gyertyát szentelünk, hogy Jézus fénye mindig árassza el
lelkünk szegényes hajlékát, hogy mi is fény legyünk, éspedig: örökmécs!
„Új
fény támadt, pogányoknak üdvösség, nemzetednek dicsőség.” Lk 2,32.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése