... őt hallgassátok!

Urunk megkeresztelkedése - A II. vatikáni zsinat liturgikus reformja nyomán a Katolikus Egyház az Évközi első vasárnapon üli Urunk megkeresztelkedésének ünnepét. Ezzel kezdetét veszi az évközi vasárnapok sorozata. A sajátos jellegű időn kívül (karácsonyi, húsvéti ünnepkör) van még 33, esetleg 34 hét az év folyamán. Ilyenkor Krisztus misztériumának nem valami különös szempontját ünnepeljük, hanem éppen Krisztus misztériumát a maga teljességében, kiváltképp a vasárnapokon. Ezt az időszakot hívjuk évközi időnek.

A mai ünnep is epifánia, Jézus istenségének kijelentése. Az evangéliumok beszámolója alapján, Jézus 30 éves korában elhagyta názáreti ismeretlenségét és először lépett a nyilvánosság elé. Tiszteletben tartotta népe hagyományát, hogy 30 éves kora előtt senki nem taníthat, mert nem eléggé érett. Jézus első útja a pusztába vezetett, a Jordán mellé, ahol előfutára, Keresztelő János hatalmas tömegeknek hirdette: „Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” Jézus beállt a jobb belátásra térő bűnösök sorába, hogy megkeresztelkedjék. (Mt 3,13-17) Tettével sorsközösséget és szolidaritást vállalt az elesett emberekkel, akikért mostantól a nyilvánosság előtt is még inkább élni és halni fog. Jézus fellépését rendkívüli tünemények kísérték, jelezvén, hogy megbizatása Istentől származik, és az Atya örömét leli Fia szegényekért, elnyomottakért és bűnösökért folytatott küzdelmében. 

Jézus úgy tett, amint ezt jóval korábban Izajás próféta már előre jelezte: „Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, és szava sem hallatszik az utcákon...” (Iz 42,1-4. 6-7) Nem keltett semmiféle feltünést. Egyszerűen csak elvegyült a tömegben, mint bárki más. 

Jézus kilétét, titkát, Keresztelő belső sugallatra felismerte és tiltakozott: „Neked kellene megkeresztelned engem...” Jézus azonban így szólt: „Hagyd ezt most, mert úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, mi igazságos.” Jézus itt burkoltan a kereszt és feltámadás utáni változásra, a Szentlélek eljövetelére utal. Ő teljesíti hivatását most is, mert engedelmeskedik a mennyei Atyának, s úgy illik, hogy a küldöttek is engedelmeskedjenek akaratának. 

Jézus szolidaritást vállaló keresztelkedése után, János hallotta az Atya szózatát és látta a Szentlélek leszállását Jézusra. Az esemény itt egy kis Pünkösddé válik. Erről az isteni tanúságról, a Szentháromság megnyilatkozásáról, János nyilvános és objektív dologként beszél. Jézus ezáltal Felkent lett, azaz megkapta a szerepéhez szükséges hatalmat, bölcsességet és szentséget. 

Jézus megkeresztelése a keresztény keresztelés mintája lesz. Ezt viszik tanítványai is tovább. (ApCsel 10,34-38) Péter apostol Kornéliusz házában tanúságot tesz Jézus megváltó szolgálatáról: „Ő a mindenség Ura.” Keresztségünk által életközösségbe kerültünk Jézussal, de lelkületét magunkévá tettük-e? Az Ő akaratát keressük-e?

„Az Atya szózata hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mk 9,6.