Pálosok Hargitafürdőn 2020

Hargitafürdő esetében a pálos szerzetesek visszatelepítéséről beszélhetünk.  “Hova” jöttek vissza a pálosok, tehát  Hargitafürdő mit jelentett az elmúlt évszázadokban a  rend szempontjából? Milyen erdélyi gyökerek vannak?

II. József császár 1786-ban megjelent szerzetesrendeket eltörlő törvénye után, valóban Hargitafürdő a pálos szerzetesek Erdélybe való visszatelepülésének az első állomáshelye. Korábban, a 13. század végén a szegényebb nemesi családoknak kapóra jött egy olyan szerzetesrend, mely a maga szerényebb körülményei között képes a családi reprezentációt biztosítani, ellátja a család körüli szakrális teendőket, ugyanakkor javadalmazása nem igényel nagyobb birtokokat, nem kíván erőn felüli megterhelést az alapító családtól. A pálosrend Isten segítségére és tagjai kétezi munkájára támaszkodott. Ezért is a remeterend és a létjogosultságáért küzdő köznemesség akaratlanul szövetségesre talált egymásban. Ezt az 1308-as pápai követ megerősítése is alátámasztja. Már IV. Béla királytól kezdve királyaink mind támogatták.  Károly Róbert és Nagy Lajos segítségével robbanás szerűen indult virágzásnak a pálosrend. Nagy Lajos és édesanyja, Piaszt Erzsébet közbenjárására, VI. Kelemen pápa 1349-ben megengedte újabb pálos monostorok alapítását az ország azon vidékein, ahol még nem voltak rendházaik. Letelepedésük még abban az esetben is érvényes, ha netán a megyéspüspökök ehhez nem járulnának hozzá. Ennek a rendeletnek hatása alatt tehetős uraink és püspökeink sorra emeltették a szebbnél-szebb vidékeken, az erdőbirtokaik kellős közepén, de a falvak népéhez is közel a pálos monostorokat, s mellettük az egyszerű, de ízléses templomokat az Erdélyi egyházmegye területén is.

 Hova jöttek vissza a pálosok? – Hargitára, amely az Árpád-házi királyaink alatt is jelentőséggel bírt. II. Géza (1141–1162) magyar király aki a János-lovagok tagja, felpártolta a lovagrendet. Az ország védelmében várakból álló védővonal kiépítésébe kezdett. A várépítéshez és mesterségekhez értő nyugati telepeseket, az un. szász telepesek hozott Flandriából 1150 körül Erdélybe. Előttük vagy velük egyidőben érkeztek a jánoslovagok a katonai hatalom erősítésére. Nálunk rendszeresen „kereszteseknek” vagy „veres barátoknak” nevezte a nép, vörös köpenyükről, melyen fehér lovagkereszt volt. Méltán hívták ispotályosoknak, mert ispotályokat és fürdőket tartottak fenn, ahol nemcsak elaggottakat, hanem betegeket és utasokat ápoltak, vigyáztak a közbiztonságra. Tordán, Gyulafehérvárt és a Székelyföldön a tatárjárásig, s azután is egy-egy határtorony őrzését vállalták. Így őrizték a Hargita-tetőt és ennek délnyugati nyúlványát, a Kereszthegyet, amit Kápolna-hegynek is neveznek, ahol fiókerődítményük állott. Jelen voltak a Nagysomlyón a Só(mlyó)várban és keletebbre a Tatros és Szulca patakok szögében a Keresztes-hegyen. A keresztesek emlékét őrzi a Só(mlyó)vár lábánál, a „Somlyói borvíz” mellett levő Barátok feredője és közelében épült, de elpusztult Szent Rókus kápolna.

A keresztesek kísérték vissza Dalmáciából IV. Bélát 1242-ben az ország belsejébe és védelmezték. Helytállásukért 1246-ban megkapták a Szörényi bánságot a bizánci, és 1247-től pedig Kunországot a keleti támadások védelmére.

A tatárjárás után IV. Béla király újraépíttette a Hargitai kolostorerődöt, amit a nép Bélavára néven emleget. Az egykori kolostorerőd romjai ma is láthatók a rádióantennák mellett. A régészekre vár a feladat, hogy a kolostorerődnél kutatómunkát végezzenek és a leletek alapján bővebb ismerettel szolgáljanak. A szerzetesek egykori jelenlétét és birtokaik emlékét a helynevek őrzik: Kereszt-kápolna, Kereszthegy, Barátok-völgye, Barátok-csorgója, Barátok-rétje. Közelében ott található a csicsói vár, amiról a helyi hagyomány azt tartja, hogy ott a „veres barátok” voltak. A Hargita keleti lankáján van a Barátok-kútja, s onnan Csicsó fele menve a Barátok sírja és sírkövei mellett haladunk el. 1310-ben Rodosz sziget védelmére elment ispotályosok nem tértek vissza. Az itt maradt kevés ispotályos beolvadt a pálos rendbe. A Hargitai kolostorerődből származik az a „feliratos kő”, amit a csíksomlyói kolostor kerengő falában helyeztek el: C(onventus) C(sikiensis) 1208.

A székelyföldi pálos gyökerek a 14. század közepéig nyúlnak vissza. Székelyföldön való megtelepülésüket elősegítette a székelyeknek a tatárok fölött 1345-ben és 1352-ben aratott győzelme. Lajos király a győzelem és trónlalépésének tizedik évfordulója emlékére, 1352-ben Márianosztrán pálos kolostort alapított Nagyboldogasszony tiszteletére, és börzsönyi birtokának egy részét a pálos rendnek adományozta. A győzelem örök emlékezetben tartására, a király és az anyakirályné támogatásával, Lackfi Endre és a székelyek fogadalomból megépítik Csíksomlyón a pálos kolostort Szűz Mária tiszteletére. Birtok adománnyal is gondoskodtak a kétkezi munkát végző szerzetesek megélhetéséről. P. Halász-Losteiner ferences történész és Gegő Elek szerint a kolostor alapításának éve 1352, amely András, azaz Lackfi Endre székely és szász ispán, később erdélyi vajda bőkezűségének köszönheti létét. A kolostor előtt 2010-ben végzett régészeti ásatások ezt igazolták.

P. Györffi Pál csiksomlyói kusztos a Milánóban tartott nagykáptalanra (1729) megírta latinul: Az erdélyi ferences kusztódia története beszámolót. Sok adatával néma maradt, amikor a Habsburg berendezkedés korában a régi rendek kezdték visszakövetelni egykori helyeiket. A csíksomlyói konventet „hogy ki alapította vagy emelte először, arról nem tudunk biztosat mondani… ezen konventnek első alapját, valamely más, régebbi rend tagjai részére vetették meg. – Hogy pedig mikor és milyen alkalomból került hozzánk, nem tudjuk megmondani…”

A koldulórendek, ágostonosok, domonkosok, ferencesek, karmeliták, trinitáriusok a nagyobb népességű városokat keresték, főleg amelyek a távolsági kereskedelem gyújtópontjainak számítottak. A reguláris állapotot összekötötték a papsággal és az apostolkodás valamilyen formájával. A koldulórend tagjai a létfenntartáshoz szükséges dolgokat koldulással gyűjtötték össze. Az alamizsna leginkább kenyér, tojás vagy pénz volt. Koldulásuk alapja az alázat és a felebaráti szeretet gyakorlása.

A pálosok pedig a szegényes vidékre mentek. Monostoruk közelében remeteséget állítottak. Csíksomlyón a Salvator-hegyen volt a remeteség. Itt létükről tanúskodik a pünkösdszzombati és vasárnapi búcsú, valamint a helynevek: Nagysomlyó északkeleti részén a Remeték kaszálója (talán a keresztesek hagyatékából), mint hajdani birtok a csíkpálfalvi Remetevölgy és Remetepatak mente, a csomortáni Remeteloka dűlő, továbbá a Csíkszentmiklós és Szépvíz határában levő Pálospatak és Pálosvölgy, ahol malmokkal is kell számolni.

Az 1396. évi nikápolyi csatavesztést követően, a török betörések Erdélybe rendszeressé kezdtek válni. Csíkban az első nagy pusztítás 1421-ben következett be, amikor Murád vezetésével a török és tatár seregek – a békeszerződést megszegve – Brassót felégették, a Barcaságtól Háromszéken át egészen Csíkig mindent feldúltak, akár csak Fogaras vidékét. A csíksomlyói pálos monostor ekkor szenvedte el első súlyos csapását, ember életben és anyagiakban egyaránt. A legsúlyosabb csapás 1432-ben történt, amikor a török vezette csapatok feldúlták Moldvát, Besztercét, a Székely- és a Szászföldet. Ekkor megnőtt az erdős területen levő remeteségek szerepe, mert az emberek testi-lelki menedéket az ellenség elől az erdőkben találtak. A csíksomlyói pálos monostor sorsa kifosztással és megontással megpecsételődött. A túlélők a Salvator-hegyi remeteségbe és a Só(mlyó)vár Szent Lukács kápolna-templomába vonultak vissza.

A romos monostort pedig Ujlaki Dénes pápai követ és Hunyadi János vajda 1442 végén az obszerváns ferenceseknek adta át.

Hogyan, honnan jött a gondolat, indíttatás arra, hogy visszahívják a pálos rendet?

Csíksomlyó múltját sokat kutattam és az időben visszafele haladva a pálosok egykori jelenlétével találkoztam. Fogadalmuk szavai még a székelykapuk feliratában is visszacseng: Isten segedelméből...

Mivel 1989-ben újraindult Magyarországon a pálosrend és régi állomáshelyeiken megjelentek.

Az idősek megfigyelése szerint, amikor a folyók megáradnak, olyankor felkeresik rég elhagyott medrüket. Erre a természetes megfigyelésre alapozva – mert a kegyelem is a természetre épül –, arra gondoltam, hogy pálosainknak Erdélyben, Bánátban, Partiumban és Kárpátalján megvan a “medrük”, s a pálosok mély hittel és szerény életvitellel bátorítsák Isten népét változó világunkban, hogy közösen törekedjünk Isten felé, Istennel lenni. A változások lehetőséget kínálnak, hogy Krisztus kegyelmét bőven osztó Szentlélek áradjon, indítson lelkes magyar fiatalokat Első Remete Szent Pál rendjébe, olyanokat, akik önmagukat Isten nagyobb dicsőségére és a magyar nép szolgálatára merik szentelni.

Mik voltak ebben a folyamatban a legfontosabb lépések?

Megkerestem a Sziklatemplom pálos atyáit. Elmondtam kutatásaim eredményeit. Irodalmat kértem tőlük, meghívtam Csíkszeredába, elvittem a Hargitára és a székelyföldi remete helyekre. 2009-ben újraépítettük a hargitafürdői Szent István templomot, 2010-ben melléje plébániát is építettünk. 2012-ben meghívtam őket a Hargitára.

2013. január 30-án, olyan nagy megtiszteltetésben részesültünk, hogy még a Hargita is patyolatba öltözött a magyarországi pálos tartományból jövő testvérek fogadására. Az ég még a nem pálosokat is hamar talpig fehérbe öltöztette, amikor megérkezett P. Bátor Botond tartományfőnök és P. Balla Barnabás. Fogadásukra a Szent István Ház kápolnatermében került sor. Megjelentek a Csíkban szolgáló férfi szerzetesek, a ferencesek részéről P. Böjte Mihály és P. Urbán Erik, a piaristákat Dr. Kállay Emil és Sárközi Sándor atya képviselte, de jelen volt a csíkszeredai Magyar Főkonzulátus vezetője dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul és Dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul. A csíkszeredai Polgármesteri Hivatal képviseletében Ráduly Róbert Kálmán polgármester és Antal Attila alpolgármester, tanácsosok és hívek Csíkszeredából és Hargitafürdőről. A vendégeket a csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánia munkaközössége nevében Darvas-Kozma József esperes-plébános köszöntötte. Jelen volt Szecsete Zoltán, Mihály Imre, Csíki Szabolcs segédlelkész. Az ünnepélyes fogadás után imádkoztunk, hogy a Jóisten segítse meg és a közeljövőben itt tudjanak letelepedni.

A pálos atyák közölték, hogy két hónapig, azaz húsvétfétfőig, április 1-ig maradnak és ezidő alatt felmérik mindazt a lehetőséget és igényt, ami egy új kolostoralapításhoz feltétlenül szükséges. Ekkor meghatározták a szentmisék rendjét is, hogy vasárnap fél 10 órakor és hétköznap este 6 órakor tartják.

Húsvéti lelkigyakorlatot szerveztek a világi hívek számára, amit március 28-tól, nagycsütörtök déltől kezdtek és a húsvét vasárnapi szentmisével fejeztek be.

2013. augusztus 20-án P. Balla Barnabás misézett és beszélt a Szent István búcsún.

2013. augusztus 29-én a pálos rend generálisa és tanácsadó testülete Cestochowában ülésezett és jóváhagyta a magyar rendtartomány új kolostorának megnyítását Hargitafürdőn.

Október folyamán a bukaresti Kultuszminisztérium jóváhagyta a gyulafehérvári róm. kat. érsekség által felterjesztett Hargitafürdői Szent István királyról nevezett pálos kolostort.

2013. november közepén megérkeztek a pálosok, P. Balla Barnabás perjel, és Fr. Szücs Imre testvér és P. Botond tarományfőnök személyében.

A kolostor állandó két lakójának öt évre szóló tartózkodási engedélyt adott a Hargita Megyei Rendőrkapitányság. Ettől kezdve felpörögtek az események. December 8-án már pálos fogadalomtételre került sor.

A pálos testvérek 2014-ben részt vettek a csíkszeredai házszentelésen, majd készültek az ünnepélyes beiktatásra. A hargitafürdői Szent István király pálos monostor megáldása és a Pálos Rend hazatérésének ünnepsége szentmisével kezdődöt, melyet Exc. dr. Jakubinyi György érsek, Ft. Tamás József segédpüspök, 14 pap jelenlétében 2014. január 26-án 10 órakor tartott.

Plébániánk a hargitafürdői ingatlanokat telekkönyvileg is átadta a pálosoknak, hogy szerzetesi karizmájukat biztonságban tudják megélni.

Az elmúlt öt évre visszatekintve, mit hozott a pálos jelenlét – lelkipásztori szempontból - nemcsak a hargitafürdőiek, hanem az egész Csíki-medence (és mondhatjuk, egész Erdély) életébe?

A helyi hívek és turisták szolgálatában, a szerzetes közösségek közti együttműködésben, plébániális lelkigyakorlatok tartásában, a motorkerékpálosok lelkipasztorálásában, Erdélyt átfogó zarándoklatok szervezésében, a lengyel-magyar kapcsolatok felvételében, a Mária Rádió műsoraiban, a keresztény sajtó révén is a krisztusi élet megerősítését szolgálják. Az egyetlen magyar alapítású rend jelenléte egymagában is felkiáltó jel.

Kívánom, Isten e kisded nyáját ismerje meg mindenki, és bővüljön életterük a tág értelemben vett Erdélyben, Kárpátalján és a Kárpát-medencében, hogy lelkünk még jobban elteljék Isten szeretetével.