Ők azonban nem adták fel. Tudták, hogy a farm előbb-utóbb újra eladásra kerül, méghozzá egy aukción. Elkezdtek gyűjteni rá, hogy egy napon visszavásárolják a családi birtokot. Néhány év elteltével a föld valóban kalapács alá került, David családja azzal az elhatározással indult az aukcióra, hogy visszaszerzik azt a családjuknak, bár tisztában voltak vele, hogyha mások is licitálnak, erre nem sok esélyük van.
Amikor megérkeztek az árverésre, már 200 másik farmer várakozott, és ők szinte biztosra vették, hogy ekkora verseny mellett, abból a kevés pénzből, amit sikerült félretenniük, nem tudják visszavásárolni a birtokot.
Amikor a kikiáltó meghirdette a birtokot, Davidék elsőként tettek rá ajánlatot, aztán lélegzet visszafojtva várták, hogy mi történik. Legnagyobb csodálkozásukra azonban senki nem próbálta meg túllicitálni őket, és nem azért, mert a föld nem érte volna meg az árát. Mint kiderült, a 200 gazda előzőleg megállapodott, hogy nem licitálnak a birtokra, és nem állnak a család útjába, hogy visszavásárolják azt. Az árverésvezető próbálta folytatni az árverést, dicsérte a birtokot, és sokáig várt, hátha érkezik új ajánlat, még szünetet is elrendelt – három alkalommal is –, de senki nem tett ajánlatot. Végül kénytelen volt elfogadni a közösség döntését, lezárni az árverést, és eladni a gazdaságot David családjának.
David ekkor azt mondta: „Életem két napja mélységes alázatra késztet. Az egyik a fiam születésének napja. A másik az a felejthetetlen aukció.”
Történt vagy nem történt, de emlékeztessen bennünket, hogyha együttműködünk, szinte bármire képesek lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése