A feltámadt Úr bennünk él - Hv 2.B.

Szent II. János Pál pápa 2000. április 30-án az egész világra kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét, hogy azt húsvét utáni első vasárnap üljük meg. Nagyon beillik ünnepkörünkbe, mert kiemeli a kereső Isten, a jó Pásztor irgalmát, szeretetét. Isten nem hagy magunkra, keres, ha eltévedünk, új kapcsolatra hív, utánunk jön és szólítgat. Szembetűnő ez a keresés az ősszülőktől kezdve, a zárt ajtók mögött, apostoltársai körében levő Tamás hitének megerősítésén át napjainkig. (Jn 20,19-31) A föltámadt Úr életet ad, mint jó pásztor törődik velünk.

Egy neves színművész a világirodalom istenes-verseiből állította össze egyéni műsorát, melynek végén elmondta a 23. zsoltárt: Az Úr az én pásztorom. Nagy tapssal jutalmazták előadását. Ekkor megkérdezte hallgatóságát, ha valaki ismeri e zsoltárt, mondja el. Erre egy idős, nyugdíjas pap jelentkezett. Az előadó felhívta őt a pódiumra. És ő mondta a zsoltárt szívéből. A közönség közben felállt és könnyes szemekkel tapsolta meg az idős embert. Akkor a művész elismerően így szólt: én ismerem a szöveget, de ő ismeri az Urat is.

Istemtől fontos tudni, de lényegesebb ismerni őt. Mindenki számára nagy élmény, amikor Isten valamilyen módon megszólítja, megérinti (példa erre Ady: Az Úr érkezése c. verse). Ilyenkor a megszólított megismeri esendő és nagyra hívatott önmagát, s megrendül a szent Isten előtt. Ebben a személyes találkozásban, az ember megismeri környezetét és betöltendő feladatát. Szinte tapintható ilyenkor az Isten. Ettől kezdve életét nem folytatja úgy, mint azelőtt.

Nincs döntőbb jelentőségű esemény a világtörténelemben, nem is lesz, mint Jézus feltámadása. Az apostolok, köztük Tamás, aki saját kezével tapínthatta ki, hogy Jézus él, valamint a többi tanítvány, pünkösdkor így tanúskodnak: „Jézus feltámadt a halálból, és ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.” És nagy erővel tettek tanúságot Urunk feltámadásáról: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.” Mivel megbizonyosodtak az Úr feltámadásáról, ezért életüket is feltették az isten- és emberszeretetre. A jeruzsálemi közösség is boldog volt, hogy eleven és megbízható, vértanúságukkal is tanúskodó szemtanúkat hallgatnak. Hittel életükbe fogadták a feltámadt Krisztust és egy szívvel, egy lélekkel szolgálták a közösséget. Megtapasztalták Jézus jelenlétét és szeretetét. (ApCsel 4,32-35) Mi a hitet kaptuk ajándékba, hogy a Feltámadott életét építsük be életvezetésünkbe. (1Jn 5,1-6) Ha szerinte élünk, akkor „maga a Szentlélek, az Igazság Lelke tesz tanúságot Jézusól” bennünk.

„Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek.” Jn 20,29.