2019. 09. 04.

Belső béke, külső békétlenség


Az 1933-as év nagy szenzációt hozott mind a régészet, mind a biblikus tudósok számára. Ebben az évben kerültek elő az ún. Lákisi-levelek, amelyeket  cserepekre, osztrakonokra írtak Kr. e. 587-ben. Lákis két évezreden át Palesztina egyik legrégibb, hadászatilag kulcsfontosságú városa volt. A honfoglalás során Józsue foglalta el, majd Salamon fia Roboám erőddé építette. Szancherib asszír uralkodó Kr. e. 690 körül elfoglalta, s ezt ninivei palotájának falán megörökíttette. A babiloni hadjárat során Kr. e. 586-ban esett el Jeruzsálem elfoglalása előtt.  A Kr. e.-i 2. században végleg elpusztult. Romjait 1932-ben kezdték feltárni. Itt találtak rá a fent említett Lákisi-levelekre. A levélváltás Jáus várparancsnok és Jeruzsálemben tartózkodó tisztje, Hósájáhu között folyt. Ezek fontos tudósításokat tartalmaznak a közeledő végveszedelemről. Egyiptom Babilon elleni lázadásra biztatja Judea királyát. A király és a vezető emberek vakon követik Egyiptom utasítását, anélkül, hogy számolnának az egyenlőtlen erőviszonyokkal. Egy vékony réteg, Jeremiás próféta vezetésével alkotja a békepártot, és a feltétlen meghódolást tanácsolja. Ebben a drámai légkörben íródtak a levelek. A beosztott azt írja: „Jeremiás tudja, amit tenni készülnek...” A levél megnevezi a prófétát, akire nem hallgatnak, akinek életére törnek. Ez visszatükrözi, ami a mai olvasmányban van: „Ölesd meg kérünk ezt az embert, mert szánszándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét...” (Jer 38,4-6. 8-10) A király pedig tétova ember, mindig annak ad igazat, akivel éppen beszél, aki mindenkivel és minden áron békét akar. Aki így tesz, talán sokáig, élete végéig ellavíroz a békesség vizein, de mocsárszagú, poshadt béke ez, amely mélyén zavaros minden. Az egyetlen valódi béke, békességben élni önmagammal, ahogy Balassi kérte: „Adj már csendességet, lelki békességet,/ mennybéli Úr!” Ehhez három dolog kell: kiállni az igaz és a jó mellett, és megőrizni a szeretetet. Vagyis hűségesnek kell maradnunk a lelkiismeretünkhöz. Ez nemcsak erőss egyéniséget,  akaraterőt kíván, hanem bölcsességet is. A lelkiismeret azt is megköveteli, hogy a jót akarjuk, a meggyőződésünket kövessük, a békességet keressük és lehetőleg mindenkivel szeretetben éljünk. Vannak dolgok, amikben semmiféle békesség kedvéért nem engedhetünk, nem térhetünk le az igaz útról csak azért mert egyik családtagunk, vagy vezető azt szeretné, hogy falazzunk valami nem tiszta ügyben. Vagy maradjunk némák a békesség végett. Ezért mondja Jézus: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.” (Lk 12,49-53) Jeremiás Isten szavához hű maradt. A szentlecke Krisztust állítja elénk örök példaképül. Ő az Atya akarta önmagához maradt hű, s azokért is meghalt, akiknek kénytelen volt ellentmondan és „most az Isten trónjának jobbján ül.” (Zsid 12,1-4) Lelkiismeretesen vívjuk meg az életben ránk váró küzdelmeket.

„Juhaim hallgatnak szavamra ... és a nyomomban járnak.” Jn 10,27.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése