Egy leprás jött hozzá... 6.B.

Minden társadalomnak vannak önvédelmi rendelkezései, amelyek arra hívatottak, hogy óvják a család és a nép testi-lelki egészségét. A Biblia tanúsága szerint a ragályos betegségben szenvedőket, a közveszélyes őrülteket, és az erkölcsi fertőzést terjesztőket elkülönítették a közösségből. Az Ószövetség számos helyen hivatkozik poklosságra, leprára, bár az a lepra, amit mi ismerünk, ismeretlen volt az ókorban. A szó nem konkrét betegség volt, hanem egyfajta gyűjtőfogalom, ami alatt a bőrbetegségek különböző fajtáit értették. A víz hiány és a kezdetleges higiénia miatt a bőrbetegségeket fokozottan fertőzőnek tekintették a közösségre nézve, és elrendelték a beteg személy szigorú elszigetelését. Az ószövetségben a földi közösség tisztán maradása volt a főcél. (Lev 13,1-2. 44–46) Abban az időben együtt volt a vallási és a társadalmi törvényhozás. A betegségeket többnyire külső jelek alapján csoportosították. A leprást tisztátalannak mondták, és a vallási közösség életében nem vehetett részt. Mózes törvénye előírta: „A tisztátalan lakjék elkülönülve, tartózkodjék a táboron kívül.” A könnyű lefolyású bőrbetegségből, ha valaki meggyógyult, akkor a vizsgáló pap kedvező döntése után, tisztulási szertartásokat kellett végeznie, és visszatérhetett a közösségbe. Szomorú volt a sorsa annak, akit végképp betegeknek ítéltek. Őt fizikailag és erkölcsileg is kirekesztették. A gyász jeleit viselte: megszaggatott ruhával, hajadon fővel, a száját eltakarva a közösségen kívül élt. Ha valaki közeledett, kiáltania kellett, hogy tisztátalan. Az ilyen kizárt emberről is kellett gondoskodni. A leprás meggyógyulása bekövetkezhet természetes, de csodás módon is, mint Námán gyógyulása, ami az isteni jóakarat és a prófétai hatalom jele volt. 

Amikor Jézus leprásokat gyógyít meg, őket visszaadja a közösségnek. (Mk 1,40-45) Akár a tíz leprás meggyógyításánál is, Jézus kinyújtja kezét, ezzel ledönti a válaszfalakat a tiszták és a tisztátalanok között. A leprás meggyógyítása a többi gyógyításokkal együtt jel, amely bizonyítja, hogy Jézus az, “akinek el kell jönnie” (Mt 11,55).  „Menj, mutasd meg magadat a papnak!” – ez jel a hivatal viselőinek, és mutasd be az áldozatot. Utána térj vissza a közösségedbe és ott tegyél tanúságot gyógyulásodról. Nem hallgatot Jézusra, és ezzel munkáját nehezítette. Jézus azért jött, hogy minden kiközösített embert visszaadjon a közösségnek. Kiközösítetté egy valami tesz, a bűn. A bűn mindenkor szeretethiány, az önzés leprája. Jézus pedig megtisztít, ha kérjük. Az Istenhez kapcsol minket, és a közösséggel mélyebb kapcsolatra vezet. 

Szent Pál megtapasztalta ezt és ezért fáradozik: „Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok.” (1Kor 10,31-11,1) A mi feladatunk Jézusként élni a földön, és minden “leprást” segítsünk az emberek közé.

„Akarom tisztulj meg!” Mk 1,41.