Nb. 2. vasárnap

Áldozat az odaadó szeretet - Szent Terézia Benedikta vértanú nővér írta: „Az Istenben való csendnek van egy olyan állapota, amikor az ember már nem készít terveket, amikor először nem alkudozik igazán, amikor egész jövőjét Isten akaratára bízza.” Akik a szenvedés csúcsait megjárták, azok egész jövőjüket Isten akaratára bízták. Az olvasmány a szenvedés csúcsán mutatja be Ábrahámot, aki  Kr.e. a 19. században élt. (Ter 22,1-2. 9a. 10-13. 15-18) Elhagyta Isten szavára a kultúrvilágot, és elindult az Úr mutatta vándorúton. Közben a kapott isteni ígéretek folyamatosan teljesültek. Amikor Mórija hegyének tölgyesénél tartózkodott, Isten különös próba elé állította: Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot …, s mutasd be égőáldozatul. Abban a pogány környezetben az emberáldozat nem volt szokatlan. Isten kérése meglepte Ábrahámot. Próbára tette, hogy kihez ragaszkodik jobban: az adományozó Istenhez, vagy Isten adományához, Izsákhoz? Ugyanakkor hisz-e Isten hűségében, aki megígérte: általad nyer áldást a föld minden nemzetsége… Íme, Ábrahám hitének próbája ... Ábrahám elindult fiával a Morija-hegyi áldozat bemutatásra. [Morija-hegy, ahová Salamon (2Krón 3,1) a Templomot építette.] Útközben megszólalt Izsák: Atyám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz? E kérdésre Ábrahám szíve összeszorult, és csak ennyit mondott: Fiam, majd Isten gondoskodik az égőáldozatról. Így értek az adott helyre, ahol megépítették az oltárt. Akkor Ábrahám rá helyezte Izsákot, akiben minden reménye összpontosult. Isten pedig megszólította: Ábrahám, ne bántsd a fiadat! … Ábrahám hitét, engedelmességét, szeretetét Isten elfogadta, és tudtára adta, hogy nem kíván emberáldozatot. Az ószövetségben Ábrahám élte át, hogy a szívbéli szeretet, az engedelmesség az igazi áldozat. Ő megélte a szeretet titkát: a tökéletes önátadást és a tökéletes elfogadást. Ábrahám még nem tapasztalta, milyen áldozatosan szeret az Isten. Neki előlegezte a bizalmat, a megtestesült Isten Fia ősatyjává tette. 

Nekünk már kinyilvánult Jézus húsvéti misztériumában Isten szeretetének magassága és mélysége. 

Jézus színeváltozásában az Atya feltárta végtelen szeretetét. (Mk 9,2-10) Ezért a  három tettre kész tanítványnak kijelenti: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Jézus a színeváltozással először azt akarta, hogy tanítványai szívében ne verhessen gyökeret a botránkozás a keresztje miatt; és az önként vállalt szenvedés meg ne zavarja hitükben. Másodszor, hogy követői remélhessék, hogy ugyanabból a dicsőségből részesednek, amely már őt körülragyogta. Szent Pál rámutat, hogy amit Isten Ábrahámtól nem fogadott el, azt ő maga megtette: saját Fiát áldozatul adta értünk. (Róm 8,31b-34) Ezért teljes a bizalmunk, hogy aki ezt megtette értünk, üdvösségünkért, ő mindent megad, ami szükséges az üdvösség elnyerésére.

 

„Ne mondják el senkinek, ... amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül.” Mt 9,9.