A baloldal és a keresztények

XI. Pius pápa 1925-ben rendelte el Krisztus király ünnepét, hogy a háború okozta gyűlöletből Krisztus irgalmára és szeretetére hívja a népeket. 

Erre fel Mexikó elnöke, Plutarco Elias Calles 1926-ban állami üldözést indított az egyház ellen, hogy szocialistává tegye az országot. A kommunisták halálra keresték a katolikus papokat. Az egyház üldözés folyamán 1935-ig 5300 pap és szerzetes esett áldozatul, valamint 70000 világi keresztényt végeztek ki. Elsőként az ifjúság 27 éves vezetőjét, Gioacchino De Silvat tartóztattkák le. Calles táviratán ez állt: azonnal agyonlőni! Szeptember 12-én a katonák kivitték a temetőbe. De Silva nem engedte, hogy szemét bekössék: „Nem vagyok gyilkos. Magam adom meg a jelt a sortűzhöz. Akkor lőjetek, ha azt mondom: Éljen Krisztus Király, éljen a Guadalupei Szent Szűz!”

A király szónak kezdetektől fogva vallásos dimenziója van: a király olyan egyszemélyű vezető, aki jogait Istentől kapja, kötelességei teljesítéséről Istennek kell elszámolnia. Istentől birtokolja jogait, a törvényhozó, a bírói és a végrehajtó hatalmat. Isten és a nép között a király a közvetítő: Isten előtt a népet megtestesítő személy; népe számára ugyanakkor az isteni kegy és erő közvetítője. Uralkodói feladata alattvalói boldogulásának szolgálata.

Krisztus Király a mindenség Istentől fölkent uralkodója, akit János evangélista a látomásaiban látott: „Fehér lovon ül, hűségesnek és igaznak hívják. Igazságosan ítél és harcol... Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: királyok Királya, uralkodók Ura.” (vö. Jel 19,11-16). Az Ószövetség Messiás-várásának lényeges része egy megváltó király várása. Az ígéretek szorosan kötődnek Dávid házához (2Sám 5,1-3; 7. fej).  

A Zsoltáros arról beszél, hogy a Messiás-királynak kettős feladata lesz: meg fogja törni Isten ellenségének hatalmát, és igazságos, békés országban valósítja meg Isten uralmát (Zsolt 2; 72; 110), olyan eszményi uralkodóról szólnak a zspltárok, akinek működése kiterjed az emberiségre. 

Az Újszövetségben beteljesednek a jövendölések. 

Az angyali üdvözletkor Gábor főangyal mondja: „Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és országának nem lesz vége” (Lk 1,33). 

A napkeleti bölcsek Jeruzsálemben keresték „a zsidók újszülött királyát” (Mt 2,1-6). 

Jézus királyi méltóságát Virágvasárnap úgy nyilvánította ki, ahogy a próféta jövendölte (Mt 21,5; Jn 12,15). 

Pilátus előtt királyságát megvallotta, de feltárta uralmának isteni lényegét (Jn 18,37). 

Keresztfelirata is királyról szól: INRI (Jn 19,19). Jézus nem szállt le a keresztről, mert ott is megváltó király (Lk 23,35-43), aki „kiontott vérével békességet szerzett.” (Kol 1,12-20) 

Hatalmát feltámadásával igazolta, és azóta magunk alatt érezhetjük a világot akkor is, ha fölöttünk lévőnek látszik mint Pilátus. Éljen Krisztus király!

„Még ma velem leszel a paradicsomban.” Lk 23,43.