 |
| Templomszentelés Csíkszereda, 2003.X.18. |
Tisztelt Megjelentek!
Kedves Testvéreim!
2001. január 30-án délelőtt találkoztam Makovecz
Imre építésszel a budapesti Makona kft. Házban. Előzetesen egy negyedóra időt
kértem, s a beszélgetésünk – mert Imre bácsi nem nézte az óráját –, két és
félórára rugott. Azon a találkozón született meg a csíkszeredai Millenniumi
templom először a fejünkben és háromnapra rá, megkaptam a látványterveket is
elektronikus formában.
Szakralitás, művészet és hazaszeretet, múlt, jelen
és jövő dinamikája lüktet ebben a templomban.
Többször is hozzánk látogatott 2002-ben és
2003-ban, hogy lássa ennek az építészeti „magyar magzatnak”
a növekedését.
A boldog napot is megértük, amikor 2003. október
18-án felszentelhettük a templomot.
Akkor felejthetetlen megelégedettség, boldog
öröm töltötte el Imre bácsi lelkét is, azt a liturgiáról és az éneklő hívekről szólva
áradozva mondta el a sajtósoknak. Most így tudom jól visszaadni: tettünk valami
szépet Istenért és magunkért!
Erdélyben ez volt a megtervezett negyedik temploma,
amelyet elsőként szenteltünk fel, és utána következtek a többiek is. Hála
Istennek.
2010. nov. 20-án az a
megtiszteltetés ért, hogy Makovecz Imre születése 75. évfordulójára rendezett Budapesti
kiállításon, mint meghívott, Bogos Ernő építésszel együtt vehettem részt.
A délelőtti találkozónk során, Imre
bátyám a kerekasztal beszélgetésen elmondta, hogy mesterének Gaudít tekinti,
mert „Gaudí
az építészet Dante-ja.”
Azon a kiállításon egyik utolsó
és fontos víziója, az új felső-krisztinavárosi templom terve is ott volt. A köztársasági elnök így jellemezte:
ez a magyar Sagrada Família.
Makovecz Imre minden művében a
vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy vezérelte, hogy az általa
tervezett alkotások a szemlélődés által Istenhez vezessenek. Minden építészeti művét
vallási jelképpel és a nép világában gyökerező formaelemekkel koronázta meg. A
budai Ciszterek közösségéhez tartozó, hívő katolikus ember volt. Erről így vallott: „Isten léte evidens. Nézzen meg egy
falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi.
Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer
működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg. Jelen
van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan
méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is tőle, belőle vagyok… Ott van
mindenben, bennünk is. A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája,
egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés. Intellektuális
megismerés ugyanis nem létezik. Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem
tetszik. A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő. Amikor megszűnik a
tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor
vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted. Ez nem hit-, hanem ténykérdés.
Annyira evidens, hogy én “nem is hiszek”. Csupán nem vagyok vak. Azt viszont,
aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”
Imre bácsi 2011-ben még megérte, hogy
résztvehetett azon a Vatikáni kiállításon, amelyet XVI. Benedek pápa pappá
szentelésének 60. évfordulója alkalmából rendeztek. Hatvan világhírű festő,
szobrász, építész, ötvös, költő, zeneszerző, fotóművész és filmrendező művei
jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően – az igazság ragyogását s a
szeretet szépségét.
A megnyitó alkalmával a Szentatya felhívást
intézett a jelenlévő művészekhez: „Ragyogtassátok
fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat
gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést, minden létezést, s
azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem múlik, ami az életet
műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a szeretettel.”
Makovecz Imre életművének fontos része a
csíkszeredai Millenniumi-templom, egyrészt ez az elkészült erdélyi templomok
sorában az első, ugyanakkor a pápai felhívásra adott korábbi válasz is. E
templom nemcsak ezeréves múltunkat tükrözi, hanem a többit is. Az oltár körül
úgy jöhetünk össze, ahogy azt a II. vatikáni zsinat atyái megfogalmazták, ti.
Jézus Krisztusban legyünk családegyházzá. E templom formájában tükrözi a
tanítást, mert Imre bátyám megértette gondolatainkat, és mi is az ő formanyelvét.
Egymásra találtunk. Munkáját ingyen adta, köszönjük!
Makovecz Imre halálhíre kapcsán, az Osservatore
Romano 2011. szept. 29-én így méltatt a Kossuth-díjas magyar építészt: „Templomai mind a hit jelenvalóvá tételének
szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését idézik meg beszédes
jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény szívébe juttatják el.”
Makovecz Imre olyan építész, akit a Vatikánban is számon tartottak a
legnevesebb egyházművészek között, mert művei elvezetik
az embert az igazsággal és a valódi szépséggel való találkozásra.
Makovecz Imre építész 2011. szeptember 27-én
szentségekkel ellátva hunyt el, akinek az egyházi művészet vált legátéltebb és
legzseniálisabb kifejezésévé.
Temetésén okt. 8-án Csíkszereda és plébániánk
székelyruhás küldöttsége elsőként rótta le kegyeletét koporsója előtt. Azóta a
Művészeti Akadémia elnökének, a Millenniumi-templom tervezőjének emlékét ápolók
előtt, akár csak az évente megrendezett Héttorony Fesztivál előtt mindig nyítva
van templomunk.
2017. november 20-án megnyílt a Makovecz
Központ és Archívum, ahol az elhunyt alkotóra emlékezve, Orbán Viktor miniszterelnök
így fogalmazott: „Makovecz Imre a magyar
szellem átmentéséért élt és dolgozott, ezt fejezte ki épületeivel, terveivel,
írásaival, és erre tanított minket is: ön- és nemzetismeretre, az egymástól
elszakított magyar közösségek, az ég és a föld összekapcsolásának tudományára.”
Mint mondta: „Makovecz Imre életműve
annak a szellemiségnek a foglalata, amit ő a magyar nemzeti kultúra legmélyebb
rétegeiből hozott fel és legtisztább formában állított elénk. Egyetlen dolgunk
van: építsük, gondozzuk és kutassuk ezt a kivételes örökséget.”
2009-ben
jelent meg Németh Miklós Attila, Makovecz
Imre, a léleképítő című képes riport könyve. Akkor egy példányt nekem is
küldött Imre bácsi ezzel az ajánlással: „Hálával
és örömmel gondolok Szeredára s a templomra, melyet együtt építettünk. Remélem,
lesz még Erdélyben dolgom, lesz még templom, mely rám vár. Tisztelettel
Darvas-Kozma Atyának Makovecz Imre.”
Ő már eljutott 2011. szeptember
27-én oda, amit 1992-ben a Sevillai kiállításon érzékeltetett tornyaival, ahol a
fa, a kő, a növény, vagyis az evilági átlényegül, és a szellem alkotta tornyok ég
felé mutatva betörnek a lehajló égbe. S mindez nekünk szóló üzenet, hogy
álljunk a talpunkon, és nézzünk felfelé, tegyük az életet műremekké. Ehhez csak
egy érték kell, a szeretet.
E szeretet erősítője és egyben lélekemelője
a jelen kiállítás, és a Szent Efrém Férfikar műsora.
Fogadják szeretettel.
2019. november 20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése