Jézus a názáreti zsinagógában felolvasta:
„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel
engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek (…) és hirdessem az Úr kegyelmének
esztendejét.” És ezzel kezdte beszédét: „Ma
beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (Lk 4,18-22). Ő az Atya
küldöttje az emberiséghez, nem kért ‘működési engedélyt’ a jeruzsálemi
vezetőktől, ezért írástudókatÉvközi 10. vasárnap küldtek megfigyelésére, akik irigységből azt
híresztelték róla, hogy a gonosz lélek szállta meg. Jézus ekkor magához hívta
őket, és négy példával szembesítette őket az igazsággal és felfedte
álnokságukat. Kijelentette: „az emberek
fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak.
De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn
terheli.” (Mk 3,20-35) Jézus rokonai is
odamentek, Szűz Máriát is magukkal vitték, mert azt hallották, hogy
megzavarodott. A bejelentőnek így válaszolt Jézus: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? … mindaz, aki Isten akaratát cselekszi.” – A
bűnök bocsánata hittétel. Kérdés, hogy ki káromolja a Szentlelket? – A
Lelket az káromolja, aki olyan bűnt követ el, amellyel elűzi őt magából. Szentlélek elleni hat bűn:
1.
Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
2. Kétségbeesni Isten kegyelme
felől.
3. A megismert igazság ellen tusakodni.
4. Isten kegyelmét másoktól
irigyelni.
5. Üdvös intések ellenére a bűnökben megátalkodni.
6. A bűnöket
mindhalálig meg nem bánni.
Ezek mind olyan bűnök,
amelyekkel valaki szándékosan megtagadja Isten irgalmasságát, elutasítja bűnei
bocsánatát és a Szentlélek által felajánlott kegyelmet. Az ilyen embert fel
kell támasztani, természetfeletti értelemben, az istengyermeki életre. Mert csak
addig az Atya gyermeke valaki, míg a Szentlélek él benne. Ha halálos bűnével
elűzte őt, nem elég a bűnét megbánni, hanem a szentség erejével kell visszaadni
őt az istengyermeki életnek. Gyónnia kell.
Ezért lehelte Jézus a Szentlelket
tanítványaira: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az
bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad”
(Jn 20,21-23).
Az Isten és ember közötti kapcsolat megrontója a sátán. (Ter 3,9-15) Az ősszülők
bűne által a gonosz lelkek uralkodni akartak fölöttünk. A sátán műve az eredeti bűn és minden emberi gonoszság,
aminek a titkát a kinyilatkoztatásból, a mai olvasmányból ismerjük. A sátán volt a hűbérurunk
e világban, de csak a megváltásig.
Krisztus a kereszten végképp legyőzte a sátánt
és visszaadta nekünk a Szentlelket. Ezért: „Ne a láthatóra, hanem a
láthatatlanra fordítsuk figyelmünket!” (2Kor 4,13-5,1) Szent Pál arra int, hogy a
dolgokban, az eseményekben, az emberekben, a problémákban ne maradjunk meg a
látható szemléleténél. Hittel fogadjuk el, hogy Krisztus megerősít Szentlelke által,
hogy hűségesen tudjunk helytállni.
„Midőn a földről magasba emelnek, mindeneket magamhoz vonzok.” Jn 12,32.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése