2021. 09. 14.

In hoc signo vinces

Jézust a városfalhoz közeli helyen, a Golgotán feszítették keresztre
(Jn 19,20). A közelben volt Arimateai József kertje, benne egy új, sziklába vágott sír, ide temették Jézust (19,41-42).
A Bar Kokhba-felkelés (Kr. u.135) után Hadrianus császár a lerombolt Jeruzsálem helyén római várost alapított. Euszebiosz (265-339) történetíró szerint „az Üdvözítő sírját el akarták tüntetni az emberi szemek elől. Nagy fáradsággal földet hordtak ide, feltöltötték az egész környéket, és ráépítették Aphrodité templomát”. 
Nagy Konstantin (312. október 28.)  a vetélytárs, Maxentius fölötti döntő győzelmét a híres keresztlátomásnak tulajdonította. A nyugati égen az esti időben egy kereszt tűnt föl ezzel az írással: E jel­ben győzni fogsz! A győzelem után kiadta a Milánói Rendeletet, amelyben a keresztényeknek vallásszabadságot adott. A Szentföldön pedig templomokat építtetett. Elrendelte, hogy hogy tegyék szabaddá a Golgotai szikla-szintet. A nép lebontotta az Aphrodité templomot. A sziklát borító hordalékot eltávolították és  szabaddá vált Krisztus sírkamrája. Három tény került napvilágra: 1. sírpadot láttak benne (Jn 20,12); 2. ez a sír egyetlen halott számára készült (19,41), melyhez hasonlót Jeruzsálem környékén nem lehet találni; 3. a munkások a kamrában jobb felől látták meg a halott helyét (Mk 16,5). A golgotai ásatást a császár édesanyja Szent Ilona és Szent Makárius jeruzsálemi püspök irányította. Egy gödörben megtalálták a három keresztet, a különvált fölirattal és a szegekkel. Mivel nem lehetett tudni, melyik volt Jézus keresztje, egy súlyosan beteg nőhöz érintették; amelyikre meggyógyult, azt Isten így csodálatosan hitelesítette. Ez 325-ben vagy 326-ban történt. Ide emelték a Szent Sír templomot és ebben helyezték el a Szent Kereszt egy darabját.  A drága ereklyét először három részre osztották: egyik darab Jeruzsálemben maradt, a másik Konstantinápolyba került két szeggel együtt, és a harmadikat Szent Ilona magával vitte Rómába, ahol palota kápolnájába helyezett el. A Golgotáról hozott földdel hintette be kápolnáját és azon térdepelve imádkozott. Nemcsak a keresztereklye volt itt, hanem az INRI felírat táblájának egy darabja is. Később a palotát és kápolnát átépítették templommá, és a mai Santa Croce in Gerusalemme bazilika vált belőle.
A
nyugati egyház a Szent Kereszt föltalálásának emléknapját május 3-án ülte meg, míg a Szent Kereszt fölmagasztalását szeptember 14-én, mert 335-ben e napon szentelték föl a Szent Kereszt bazilikát, amelyet Nagy Konstantin emeltetett a Golgotán, ahol ma a Szent Sír templom áll. Itt történt a kereszt első nyilvános ünneplése és fölmagasztalása. A pogányoknál és zsidóknál a kereszt kivégző eszköz, a gyalázat és megbélyegzés tárgya volt. A Szent Kereszt iránti tiszteletből Konstantin császár eltörölte a keresztrefeszítést. A nyugati egyházban a 7. század vége óta megünnepelték azt a nagy eseményt is, hogy Hérakleiosz bizánci császár a perzsák legyőzésével, 630. március 21-én Jeruzsálemben visszakapta a Szent Kereszt ereklyét, amelyet II. Kuszrót király 14 évvel előbb elvitt Jeruzsálemből. A legenda szerint szeptember 14-én Hérakleiosz császár mezítláb, szegény ruhában öltözve, saját vállán vitte vissza a Kereszt-bazilikába.
 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése