2021. 11. 08.

+ Ft. Ferencz B. Imre

U.i. 2010-től 2011-ig Sepsibükszádon volt plébános. Ferencz B. Imre verse

úton vagyok

hazafelé tartok

 

a rőt színűre váltott domboldalon

utak szabdalják darabokra a határt

az időkarjaiban vergődik

a vénülő augusztus

kifulladt ereje fogytán

lassan megadja magát

 

szépasszonyok tánca

veri fel az út porát

az aratatlan búzatáblák között

mezítlábas korszakom

forró porát érzem talpam alatt

 

szép vagy Csík-ország  
                 hála’ Isten ez ma még nem emlék

 

a marton ülök  
       lábam alatt a megszáradt patakmeder

        mintha a halál kanyargózott volna itt 

   elvíve az életet

 

a megrepedezett iszap

vagdalja darabokra és mutatja

a csigák útját jelző ezüstös csíkokat

őket az ösztön hajtotta a túlsó part

a jobb lehetőség felé

                                                   hosszú volt rövid volt az út                                                                                                                                                                                                                     csalódtak                                                                                                                                                                                  a sorsok különböznek

 

az esti szellő felsír az égerfák ágai között

és a levelek koppanva egymásra esnek

 

a fűzfalevelek sárga

nesztelenséggel hullnak

és takarják be a medret

így lesznek szemfedővé

 

lehangoló érzelmi ébresztés

 

elindulok

vár az otthon

jó fele visz utam

remélem haza is érek

 

2011. augusztus

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése