Hamvazószerda - a nagyböjt kapuja

Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjti szent idő. Az Úr Jézus megkeresztelkedése után a pusztába ment, ahol negyven napon keresztül böjtölt, és imádkozott. Szentesítette az engesztelés eme formáját, a böjtöt. 

Hamvazószerda, a templomi szertartás egyik mozzanatáról kapta nevét. Előző év Virágvasárnapján megszentelt barkaágakat húshagyó kedden elégetjük, és ezek megáldott hamujával hintjük meg fejünket. Egyházunk így fordul hozzánk: 

Emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel! vagy Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban.

**

Az evangéliumban Jézus a megtérést segítő eszközökről szól (Mt 6, 1-18). Ezek az „utak” fontosak: alamizsna, ima, böjt. Mindhárom esetben először óv a képmutatástól, majd elmondja, mi hogyan tegyük, s végezetül a visszatérő motívum: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked”. Isten minden neki tetsző áldozatot megjutalmaz. Nagylelkűségben őt nem lehet felülmúlni.

Mindnyájunk megtérése egy állandó folyamat. A most kezdődő nagyböjt is e folyamat része, amikor belső készséggel hallgatunk Krisztusra, és iránta való szeretetből mindennap tesszük a jót.

1. A megtérést segítő első út az áldozat. A magyar Katolikus Egyház plakátjáról ismerjük a kijelentést: Jót tenni jó. Tegyünk jót, hogy mások megtapasztalhassák szeretetünket. Szenvedésből, rosszból amúgy is bőven kijut. 

Azért tegyük a jót, hogy Isten lelkületét kövessük. Ha valakiben nincs meg a lelki készség az imádságra, akkor tegye a jót. Segítsen olyannak, aki rászorul és nem tudja viszonozni. A jó tett nyomán megváltozik az ember. Magam is megtapasztaltam, hogy amikor nehezen tudtam imádkozni, akkor igyekeztem tenni a jót, és utána könnyedén tudtam imádkozni. A jótett nyomán szívünkről lehull a lakat, s kinyílik a zár. A jótett által Istennel kerülünk közvetlen kapcsolatba. 

2. A második út az imádság. Jézus figyelmeztetett, hogy az imádságban ne legyünk képmutatók, mivel az ő korában úton, útfélen imádkoztak az emberek. És ma? Sajnos még otthon sem imádkoznak. Döbbenetes. Pedig imádság nélkül nincsen keresztény élet, nincs megszentelődés. Az imádság a hívatás éltetője. A pap se tud meg lenni imádság nélkül, mert az igehirdetés alapja az elmélkedő ima.

Az imádság a boldog családi élet ereje. Nélküle a családok meggyengülnének. Ahol a családban imádkoznak, ott a családtagok szabadon, örömmel, szeretettel segítik egymást. Ima nélkül a hitvesi kapcsolata is olyanná lesz, mint a favágás télvíz idején. Kínszenvedés! 

Viszont biztonságban van az a család, amely összekulcsolt kézzel áll naponta Isten elé. Jézus mondta, ahol ketten vagy hárman összejönnek az ő nevében, ott ő is jelen van. Már pedig a család Jézusban lesz egyé. Amikor együtt vagytok az asztal mellett, legalább akkor emeljétek fel szíveteket is. Imádkozzatok, mert csak imádság által halad előre a világ.

Szentatyánk is imára, böjtre hív bennünket. Fájdalmasan szemléli az orosz-ukrán háborút. Imádságra kér bennünket. És Nyugat-Európa egyes politikusai a pusztítást akarják kiprovokálni, pedig most a békéért kell imádkozni. Vezeklésünket is ajánljuk fel a háborús felek megbékéléséért. A háborúval csak nyomorúság, rombolás, szenvedés szakad reánk. Sebek keletkeznek, amik nehezen vagy soha nem gyógyulnak be, még évszázadok során sem. Hányszor emlegetik köreinkben Muhi pusztát, Mohácsot vagy Trianont. Miért? Mert nem gyógyultak be a sebek. Ezért nem lehet megoldás a háború, a gyűlölet és ellenségeskedés. Ferenc pápa tisztán látja a világ helyzetét, ezért igyekszik józanságra inteni az elfogultakat, akik a modern fegyverek fitogtatásával hatalmaskodnak. Ezek nem számolnak azzal, hogy számot kell adniuk egy náluknál csendesebb, de nagyobb hatalomnak. És Ő az igazi hatalom, Isten. Őelőtte legyen valóság nagyböjti énekünk: Szívünk, lelkünk most kitárjuk, utad Jézus veled járjuk. 

3. Jézus harmadik útnak a böjtöt mondta. A böjtnek nagyon sok változata van. Egyházunk üdvös böjtöt kér, ami nem más, mint Krisztusra tekintés, aki elindul keresztáldozata beteljesítése felé. Értünk szeretetből. Ezért a pénteki böjtöt vegyük komolyan, olvassuk a szentírást és elmélkedjünk, végezzük a keresztutat. Ha megtett utunkra visszatekintünk, megláthatjuk, akárcsak egy videoszalagon, azt a sok esést és felkelést, ami mögöttünk van. És amiért vezekelünk. 

1924-ben a Mont Everest megmászására vállalkozott egy angol hegymászó. Megkérdezték tőle: mi vonzza a hegymászókat a veszedelmes csúcsok meghódítására? Ezt mondta: hogy miért mászok az Everestre? Mert ott van! Nos, így vagyunk mi hívő emberek is. Itt magasodik előttünk, életünkben, minden létező mögött a legnagyobb: az Isten. Int és hív minket. Útikalauzul Fiát küldte hozzánk: Jézus Krisztust. Igaz, keresztúton vezet, de ha Őt követjük és kapcsolatban maradunk Vele, nem fogunk eltévedni. Igaz, hogy követése komoly fegyelmet, erőfeszítéseket kíván, de megéri. Igaz, hogy sok mindent el kell hagynunk, de a nagy cél érdekében érdemes meghozni ezt az áldozatot. 

A nagyböjti időben járjunk nagy szeretetben Jézussal. És ha Vele járunk, akkor a bűn és a szenvedés utcájából eljutunk húsvét misztériumába, az istengyermekség honába.