Jézus jóságos és irgalmas - Nb.5.

„Az Úristen őriz engem  

mert az ő zászlóját zengem.

Ő az Áldás, Ő a Béke 

nem a harcok istensége. 

Ő nem az a véres Isten:

az a véres Isten nincsen. 

 

Kard ha csörren, vér ha csobban, 

csak az ember vétkes abban. 

Az Úristen örök áldás, 

csira, élet és virágzás. …” 

Babits Mihály, Zsoltár gyermekhangra című versét 1917-ben, az első világháború idején írta. Ennek záró gondolata Isten irgalmában való bizakodás. A  szentmise olvasmányok Isten irgalmáról, a tőle származó békéről szólnak. 

Babits 1938-ban, nagy betegen maga körül látja az újabb világ-háború felé támolygó Európát. Ekkor írja csodálatos versét, a  Jónás könyvét. E kérdésre, hogy az emberek nagy lármájában miért hallgat az Isten? – sejteti meg a választ.
„Mert látá az Úr, hogy ott egyik-másik
szívben még Jónás szava kicsirázik
mint a jó mag ha termőföldre hullott ...”

Az evangéliumban, Jézus korán reggel az Olajfák-hegyéről a templomba ment. Az egész nép köréje gyűlt, ő pedig leült és tanította. (Jn 8,1-11) Közben ellenfelei, az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt hoztak oda, hogy mondjon ítéletet fölötte. Ez hasonló “csapda” volt, mint a fizessünk-e adót a császárnak vagy ne fizessünk. 

Az ellenfelek elgondolása szerint Jézusnak vagy Mózes törvényét, vagy a római hatalmat el kell utasítania. Ha azt mondja kövezzük meg, akkor bevádolhatják a római helytartónál, mert abban az időben a zsidóknak tilos volt a halálos ítéletet végrehajtani. Ha azt mondja, kegyelmezzetek meg, akkor a mózesi törvény megszegésével fogják vádolni. 

Jézus elhárítja a tőrvetést. Ujjával a földre ír, időt ad a farizeusoknak saját lelkivizsgálatra. Sűrgetésükre idézi a törvényt: Az vesse rá az első követ, aki közületek bűntelen! Ő pedig tovább írt. 

Miután a vádlók elmentek, Jézus szabaddá teszi az asszonyt, hogy elmenjen, de arra nem, hogy újra bűnt kövessen el. E figyelmeztetéssel küldi el: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” 

– Így teljesedett be Izajás jövedőlése: „Most már ne arra gondoljatok ami régen történt, és ne a múlt dolgaira figyeljetek! Nézzétek: én valami újat viszek végbe ... és népem hirdetni fogja dicséőségemet.” (Iz 43,16-21) 

Szent Pál párhuzamot von az egyiptomi és a babiloni szabadulás között, de ezeket felülmúlja a Jézusban kapott kegyelem, a bűnbocsánat. (Fil 3,8-14) Mi pedig Krisztussal közösségben megyünk a kitűzött cél felé, amelyre Isten meghívott. 

 

„Teljes szívvel térjetek vissza hozzám, mondja a mi Urunk.”  

Joel 2,12.