Mindenkinek meg kell térnie - Nb. 3.C

C. S. Lewis (1898-1963) huszadik századi író, irodalomtörténész, gondolkodó, teológiai művek írója, a modernkori gyermek-fantasy megalkotója írta: „Hogyan érhetjük el, és hogyan kerülhetjük el Istent? Kikerülni őt? - a mi korunkban rendkívül egyszerű. Kerüld a csendet, kerüld a magányt, kerülj minden töprengést ... De figyelj jól oda a pénzre, sexre, karrierre, egészségre – mindenekelőtt – saját panaszaidra. Bömböltesd rádiódat. Sodródj a tömeggel ... Elérni Istent? - ehhez sokkal kevésbé tudok kész recepteket ajánlani. Ennek oka, hogy én sohasem kerestem Istent. Fordítva történt. Ő volt a vadász – legalábbis nekem úgy tűnt – én pedig a szarvas. Becserkelt, mint egy indián, célzott és tüzelt. És én örökre hálás leszek azért, hogy így esett meg első – tudatos – találkozásunk.” 

Mózest is az égő csipkebokor kíváncsivá teszi. Amikor megtudja, hogy Isten van jelen, tisztelet és félelem támad szívében. (Kiv 3,1-8a. 13-15) Isten levéteti vele saruját is, mert Isten üzenetét kell majd tolmácsolnia a fáraónak is, meg a népnek is, ezért azt is megmondja, hogy mi a neve. Én vagyok, aki mindig ott van, ha hívják, segítségét kérik, akit senki sem keres hiába. Most is megjelenik, mert népének szüksége van hatalmas erejének megmutatására. 

Isten valóban ott volt a zsidókkal a pusztában és olyan javakat adott választottainak, melyek az újszövetségi javak eléképe volt – írja Szent Pál. (1Kor 10,1-6. 10-12) A „lelki” jelző az étel, ital és szikla mellett a kegyelmi ajándékra is utal, amelynek tejességét Krisztus adta meg.  

Benne jelen van Isten közöttünk és mindnyájunkat megtérésre hív, mert az ítélet mindenkit utol fog érni. (Lk 13,1-9) Jézus együttérző, nem mondja bűnösebbnek Pilátus áldozatait, sem a Siloám tornya agyonzúzta embereket, hanem tanuljunk mások váratlan halálából, hogy meg kell térnünk és készen kell állnunk az ítéletre. A fügefa példázata Isten könyörületét, irgalmát mutatja be a botladozók iránt. – Az első világháború idején, 1915-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat Romain Rolland. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú lesz a háború és megszakadt minden kapcsolat a katonák és családtagjaik között, ekkor Genfbe ment és a háború végéig a Vöröskereszt keretében a levélválaszoló ezerkétszáz önkéntes között dolgozott. E szervezetnek ajándékozta a díj összegét, amely naponta ötvenezer levelet osztályozott, továbbított, megválaszolt, hogy a hozzátartozók valamit megtudhassanak szeretteik sorsáról. Az ukrajnai menekültek segítőire hasonlóan tekintünk. De próbáljuk értékelni, hogy a történelemben Jézus értünk jött közénk, hogy jelenlétével és áldozatával kiszabadítson a bűnök szakadékából, amelyet gonosz vágyainkkal építettünk szívünkben. Most éljünk a Jézus adta szabadulás lehetőségével, mert „irgalmas a mi Urunk, Istenünk: könyörületre hajlik szíve.” Ez a Nobel-díjnál is nagyobb érték, csak bűnbánattal induljunk el Jézushoz.

 

„Tartsataok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa.” Mt 4,17.