Örüljetek az Úrban

Gaudete! - Öröm vasárnap - Szofoniás próféta, Hiszkija király leszármazottja, ami egyedülálló a próféták esetében. Jozija uralkodása alatt (Kr.e. 640-609) prófétált. Azt hírdette, hogy a nemzetek sorsa Isten kezében van. Ő megenged probatételeket, de azok megtisztulásukra vannak. Az Istenben bízó kis ‘maradék’ mindig megmarad. Bár nyomorultnak látszanak, az Úr napjának érkezése győzelmet hoz nekik. Ezért készüljön a ‘maradék’ örvendezésre és ujjongásra. (Szof 3,14-18a) Ne félj! – kétszer is elhangzik, mert az Úr jelen van, szeret, megvéd és haza vezet. Ez az öröm alapja. 

Mi is, amikor örvendünk, akkor belső nyugalmat és békét érzünk; intenzívebb fokon vidámságban éljük meg örömünket. (Például lakodalomkor, vallási és  polgári eseményeken: pápalátogatás, Tusványos, pünkösdszombati búcsú, stb.) A várakozás öröme mellett az érkező személyeket tapssal, vidáman köszöntjük, és amikor közél érnek hozzánk, már hangos ujjonggásba kezdünk. Tudunk örvendeni és ujjongani. 

Ádvent 3. vasárnapja, öröm vasárnap. Nevét a szentmise kezdőénekéről kapta. Ádvent második felének kezdete, a közeledő karácsony alaphangja: az öröm. Jézus születésének megünneplésére és második eljövetelére készülődünk. E készületet is az öröm hatja át, mert a mi Üdvözítőnkkel fogunk találkozni. Amit teszünk azt érte is tesszük. Szent Pál a filippieket örömre és a szív békéjére hívja: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Emberszerető jóságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van.” (Fil 4,4-7) „Urunk eljött! Urunk, jöjj! – Maranatha!” – ezt a fohászt Pál apostol kortársai is használták a liturgiában. Mivel Jézus békéje többet visz végbe és többet ad, mint amit képesek vagyunk megragadni, megérteni, ezért kérjük könyörgéseinkben: Jöjj el, Urunk, Jézus! 

Az evangéliumi szakaszban mintát kapunk a karácsonyi készületre. (Lk 3,10-18) Keresztelő János bűnbánatra hívta kortársait. Különös, hogy nem a vallási vezetők azok, akik hajlandóak a megtérésre, hanem az egyszerű nép, és akik a legjobb esetben is a zsidó társadalom perifériáján élnek: a vámszedők és a katonák. Majd ugyanezek az emberek reagálnak pozitívan Jézus igehirdetésére is. A felszólításra nyítottak. Őket érdekli, hogy életkereteik között mit tegyenek? És háromszor is elhangzik a kérdés, hogy mit tegyünk azért, hogy Isten megbocsásson és örök életünk legyen. János a hátrányos helyzetűek iránti önzetlen törődésre bíztatja hallgatóit. A vámszedők semmivel se szedjenek többet, mint amennyi meg van szabva. A katonák magaviseletére vonatkozó ideális utasítást ad. Azt is elmondja, hogy aki nyított Isten felszólítására, az majd elfogadja a Küldöttet is, a szabadulás új korszakának hírnökét. Ő az, aki Szentlélekkel és tűzzel keresztel. A mi útkészítésünk a felebaráti szeretet gyakorlása, a szentgyónás és a szentáldozás. És legyünk nyítottak Isten hívására!

„Az Úr lelke van rajtam, elküldött, hogy a szegényeknek örömhírt vigyek.” Iz 61,1.