2021. 12. 01.

Összetartó nemzetté kell lenni

A címben előrebocsátott feladat még hosszas együtt gondolkozást és együtt munkálkodást, 2022-es sikeres választást is kíván. 
 Az utóbbi 11 évben a magyar kormány megerősítette és még szilárdabbá tette nemzeti összetartozásunkat. Ez is igazolja június 4-ét, a Nemzeti Összetartozás Napját.
1920. június 4-én, a trianoni békediktátum napján gyászosan szóltak az ezeréves Magyarország harangjai, és 11 óra 5 perckor összeült a nemzetgyűlés. Rakovszky István házelnök rövid beszédet mondott. Az elszakított országrészek lakóinak ezt üzente: „Ezerévi együttlét után válnunk kell, de nem örökre.”
Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában. Amikor Mádl Ferenc köztársasági elnök a csíkszeredai Millenniumi templomba látogatott, 2003. október 28-án, a következőt mondta és írta: „A lelki sebeknek a lelkekben kell begyógyulniuk!”
Trianon után kilencven évvel, Kövér László (Fidesz) és Semjén Zsolt (KDNP) kezdeményezte a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot. Az indítványt támogatta a Fidesz, a KDNP és a Jobbik frakciója, míg az MSZP ellene foglalt állást. 2010. május 31-én a Magyar Országgyűlés megszavazta a törvényjavaslatot, ami június 4-én hatályba is lépett. A Fidesz-KDNP-Jobbik 302 igen, MSZP 55 nem és LMP 12 tartózkodó szavazat. Az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Sólyom László köztársasági elnök 2010. június 3-án aláírta a törvényt, és az napra a 90. évfordulón, 2010. június 4-én hatályba is lépett. E napon, a trianoni békeszerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának időpontjában a történelmi zászlók bevonulásával és harangzúgással kezdődött az Országgyűlés Trianon-emlékülése. Ezt követte a folyamatos visszahonosítás vagy honosítás. Az Összetartozás napjának célja: A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”

A székely-magyarság lelki-szellemi összetartozását szolgálja a csíksomlyói kegyhely és erősíti a közösség hitét. A 14 század közepétől, főleg 1567-től fogadalomból, jószántából jön a nép Somlyóra tanulni-lelkesedni, szellemi-lelki vezéreit meghallgatni, hogy az igét szívébe fogadva, az áldozással pedig Krisztussal egyesülve egy újabb évre munkakedvet, erőt nyerjen nemzetének. Ezt tették 1711 után, 1848/49-es évek után, Trianon után, 1956 után és 2006 után is. Eleink jöttek, és mi is jövünk, hogy vagyonilag, társadalmilag, kulturálisan jobban szerveződjünk, megerősödjünk és fennmaradjunk.

Reményik Sándor 95 évvel ezelőtt írta Mohács után c. versét. Ennek prófétikus sorai mai is érvényesek és ezekkel is bátorítalak:

A király szőke fején a sisak,
Tomory vasmarkában a kereszt,
Maroknyi had halálra szánt szíve:
Irgalmat nem találtak.
Mohács felett olyan csillagok álltak.

Testvér, ne kérdezd, hogy ki volt hibás,
Főúr, főpap, jobbágy vagy köznemes?
Mindenki bűnös volt és senki sem,
Hidegen hirdették a csillagok:
E nemzedéknek nincsen kegyelem.

E nemzedék lelkében meghasonlott,
És azért érett meg a lehullásra:
Teste darabokra vágattassék,
Szegeztessék az idő kapujára.
Órája ütött és napja leszállt.   
 

Éjszaka jön, százötven éves éj.
S ki éjben születik majd, mit csináljon?
Dolgozzék, imádkozzék, tűrjön, várjon,
S a sírba is reménysugárral szálljon,
Ha könnyel sózott kenyerét megette. 
 

Mert változnak a csillagok felette.

(Kolozsvár, 1926 augusztus)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése