A kollektivizáláskor pedig
ezt a provokatív kérdést tették fel az
embereknek: - Milyen világ van itt maguknál? Egy alfalvi ember átlátta a
farizeusi kérdést, és így válaszolt: Nappal napvilág, éjszaka holdvilág! Két
évtizede, hogy a nyugati keresztényellenes ideológiák össztűzében áll a család,
a házasság, a férfi, a nő és a gyermek. Napjainkban a hazai média szolgái közül
is a semlegesség, a pártatlanság jegyében meg-megkörnyékeznek az LMBTQ-val kapcsolatos
kérdésekkel. A hír csatornák úgy akarják gyarapítani hallgatói, nézői és
olvasói táborukat, ha a csendes vizeken közbe-közbe vihart kavarnak. Semmi sem
új a nap alatt, mondhatjuk a Prdikátorral (1,9), mert mindig akad valaki, aki
provokatív kérdéseket tesz fel egy-egy neves embernek. A farizeusok ezt
kédezték Jézustól: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a
feleségét?”
(Mk 10,2-16) Ez is provokatív kérdés. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Válaszuk után
Jézus kimondta, hogy nem lehet válólevéllel a Teremtő akaratát kijátszani. Kezdettől
a házasság természete szerint felbonthatatlan, ezért Jézus megszüntette a Mózes
által adott kompromisszumot. Isteni intézmény a házasság, amely nincs az
államra, sem az egyes korok szokásaira, divatjaira, sem az egyes ember
kénye-kedvére bízva. A házasság Isten tervének szívébe vezet el bennünket,
amely szövetség, szeretetkapcsolat.
A Teremtés könyvének elején, a teremtés
elbeszélésének koronájaként olvassuk: Isten
megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette.
(Ter 2,18-24) A férfi ad nevet az élő világnak, és azt jelenti, hogy ez
hozzátartozik, ezekért felelősséget vállal. Isten a férfinak méltó társul az
asszonyt teremtette, majd megáldotta őket és hatalmat adott a termékenységre, a
föld birtokbavételére és az élővilág feletti uralomra. A házasság Istentől
alkotott intézmény, és az asszony nő, a férj pedig férfi, egyenrangú társak.
Jézus pedig a házastársak feladatainak teljesítéséhez isteni segítséget,
kegyelmet ad, ezzel a házasságot is beemelte a megváltás rendjébe, azaz szentséggé
tette. Ez nem jelenti azt, hogy a házaspárok életében nem jelentkeznének nehézségek,
megpróbáltatások, de azokon felül lehet kerekedni Isten segítségével. (Zsid
2,9-11) Jézus az üdvösség szerzőjeként a teljes engedelmesség és alázat útján,
a szenvedésben dicsőült meg. Így a házastársak javára válik még a
megpróbáltatás is, ha Jézust követik.
„Ha szeretjük egymást, Isten megmarad szívünkben...” 1Jn 4,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése