Félévezred tömören

Bolberitz Pál professzor mondta egy interjúban: „Az ateizmushoz vezető út három nagy lépést jelent: az egyház elvetését, Jézus Krisztus elvetését és végül Isten elvetését. Ez a történelem során is pontosan így történt. Három évszámra hívnám fel a figyelmet. 

1517-ben Luther Márton kitűzi a wittenbergi vártemplom kapujára a maga reformszándékú téziseit: Isten van, Jézus Krisztus a második isteni személy, de a katolikus egyházat elveti. 

Kétszáz évvel később, 1717-ben Londonban megnyílik az első szabadkőműves páholy. Azt vallják: Isten van, Jézus Krisztus nem volt Isten fia, lehet, hogy nem is élt, az egyház pedig reakciós. 

Újabb kétszáz év múlva, 1917-ben Szentpéterváron – a későbbi Leningrádban – összehívják az első ateista világkongresszust. Azt mondják: Isten nem kell, Jézus nem kell, és az egyház sem kell. Minden egyéni életben is ebben a sorrendben következik be az Istentől való elfordulás.” (Bolberitz Pál – Eperjes Károly, Thália és Teológia, Bp, 2003, 100.).

Félévezredet tömören összefoglalva látjuk Európát. És belátjuk, hogy azért ilyen, mert elveszítette azt az objektív értékrendet, amely Európává tette, és amely föléje helyezte minden más kontinensnek.